Manapság nem könnyű dolog, ha valaki a mainstream média manipulált, olcsó hírözöne helyett valós, igaz, objektív információkra vágyik.
Még nehezebb ezt nyújtani az olvasónak.
A multinacionális cégek és a pártok, kormányok kiadói "beszippantották" az újságírók legtöbbjét. Ők meggyőződéses alapon, vagy a megélhetés miatt helyzetükből fakadóan igazodni kénytelenek valamely kiadói irányvonalhoz.
Szabadúszó újságíró alig van.
A jól működő demokrácia alapfeltétele: a hatalmi ágak – jogalkotói, végrehajtói és bírói hatalom – szétválasztása, valamint ezek, a közérdeket szolgáló kontrollja: a szabad és független sajtó.
A történelem során a mindenkori államhatalom különböző eszközökkel, de mindig megpróbálta uralma, befolyása és irányítása alá vonni a médiát.
Ma a sajtószabadság jogi garanciáit az alkotmány és a törvények rögzítik. Ennek ellenére a sajtó mégsem tud eredeti rendeltetése szellemében a sokoldalú, hiteles tájékoztatás eszköze lenni.
A kormányok, politikai pártok, multinacionális cégek által felvásárolt nyomtatott és elektronikus sajtó rendre a tulajdonos érdekei szerinti szólamokat, egyoldalú véleményeket, híreket szajkózza attól a szilárd meggyőződéstől indítva, hogy csakis az ő véleménye, nézőpontja az igazi.
Az újságíró pedig két dolgot tehet ebben a helyzetben: beáll az épp kenyéradó gazda vélemény vezérvonalába, vagy, ha még maradt valami – ha volt is egyáltalán – az újságíró szakmai önbecsüléséből, lelkiismeretéből, akkor veheti a sátorfáját, és mehet vagont rakni.
A sajtószabadság jelenkori agóniája a demokrácia születésnapján kezdődött. Mai állapota az akkor még látens, lappangó betegség végső fázisa. Ezt a tünetet hozta élesen a felszínre a Covid-járvány, illetve kezelése körüli átláthatatlanságok, bonyodalmak. Mint a rák, ami évtizeden át burjánzik, terjed a testben, aztán egy baleset, egy csonttörés, vagy műtét beindítja a halálos folyamatot.
A jelen estben azonban nem a vírus az emberi fajra leselkedő, legnagyobb veszély. Az árnyékában lopakodó sátáni szándék a valódi méreg. A kétpólusúvá polarizált politika – amely Egy Pólusú Világrendet készít elő -, igyekszik úgy beállítani a kérdést, mintha az állásfoglalás politikai hovatartozás kérdése lenne. Holott egyáltalán nem az.
Egy totális, koncentrált világuralomra törő erő nemzetekre leosztott rész-feladat végrehajtásának vagyunk alanyai, mi, emberi, szabad lények a mindenkori – a végső szándék tekintetében majdnem teljesen mindegy milyen ideológiába öltöztetett – hatalommal szemben.
Itt tartunk ma. Miközben a közvélemény túlnyomó többsége a vírus létezésén, a korlátozások, kapkodó, egymásnak is ellentmondó intézkedések fölött vitatkozik, egymással is ölre menve, az embert ember ellen fordító felszíni ármány elfedi a lényeget: itt az emberi szabadságjogok körül folyik a méregkeverés, az egyén és a hatalom viszonyának alapvető átrendezése szándékával. Tudatosak vagyunk, hogy a ma helyzetképe a múlt reflexiója, a ma nyugtalanságának forrása a múltból teleportált pesszimista tehetetlenség, a ma kilátástalansága az elvétett politikák kivetített árnyékoldala. Napjaink nagy tragédiája az esztelenül lepergett évek dráma sorozata, amelyben a múltunk tekintélytiszteletének hiánya a jelen és jövő tiszteletének méregpohara. A drámasorozatban a szellemi elit meghasonulása az emberiség tragédiájának az előszobájává vált.
Felismerve e helyzetet, az emberekre, családokra és a nemzetekre váró rövid és hosszú távú tendenciáit, létrehoztuk a csapdából való kiúton az első lépést jelentő független, kormányzati, párt és multinacionális érdekektől mentes online médiát.
Az eszmei függetlenséget természetesen csak az alapítók tisztessége, erkölcse, hivatástudata garantálhatja.
A média függetlensége természetesen nem jelent érték nélküliséget.
