Karpatria
2022. 10. 01.
Súlyos csapás Ukrajnának!

Jelenleg nincs helyük a NATO-ban.

2022. 09. 30.
Nem akarunk számok lenni, emberi lények vagyunk!

Megtámadták az identitásunkat, családi, vallási értékeinket és a nemzeti szuverenitásunkat! Meg fogjuk védeni az emberi értékeket!

2022. 09. 30.
Ennyit ér Brüsszelnek a demokrácia...

Ennyire tartják tiszteletben a választók akaratát…

2022. 09. 30.
Az orosz olajárplafon bevezetése halálos csapás lesz a Nyugatnak

A nyugati országok által az orosz olajra vonatkozó árplafon előírása “végső halálos csapássá” válhat, 

2022. 09. 30.
Brüsszel: kötelező energiafogyasztásb és az energiatermelő cégek bevételeinek korlátozása

A vártnál lényegesen gyorsabban jutottak politikai megállapodásra az energiaügyi miniszterek, akik rendkívüli tanácskozáson vesznek részt Brüsszelben annak érdekében, hogy az energiaárak csökkentése érdekében döntést hozzanak.

2022. 09. 30.
CNN: a Pentagon létrehozza az Ukrajna-parancsnokságot

A Pentagon egy új katonai parancsnokság létrehozásán dolgozik, amely az ukrán katonák felfegyverzésével és kiképzésével foglalkozik

2022. 09. 30.
A hazaárulásról, annak folytatódó formájában

Mindenesetre, amikor ránéznek a számláikra, és látják, hogy milyen horribilis árakat fizetnek a hidegért az otthonaikban, tudniuk kell, ki a hibás: nem, nem Putyin..!
A globalizmus internacionalista, kiszolgáló kormánya Romániában is dolgozik.

2022. 09. 30.
A világelit harca a Föld irányításáért
2022. 09. 30.
Az Északi-tengeren a robbantás közelében megtalálták Navalnij alsógatyáját!

Aki normális, az agyonröhögheti magát a "fősodrú", azaz kormányhű (NATO-hű, Amerika-hű, E.U.-hű) sajtó magyarázkodásán.

2022. 09. 29.
Már csak Magyarországra érkezik orosz gáz az Unióban

És ez nagy valószínűséggel minimum az év végéig így is marad.

2022. 09. 29.
Van élet a halál után? Egy rendhagyó interjú

Amelyben szó lesz életről és halálról, éberségről és szeretetről, vallásról és tudományról.

2022. 09. 29.
Nincs olyan, hogy korlátozott nukleáris konfliktus

Moszkva nem fenyeget senkit, de ha rákényszerítik az atomfegyverek használatára, Washington nem bújhat el az óceán mögé – mondja Anatolij Antonov

Ársapka
Olvasási idő: körülbelül 8 perc

De az ársapka sajnos nem oldja meg sem a háború, sem fegyelmezetlen életmódunk, sem az erkölcstelenségünk okozta traumákat. És pénzünk sem lesz több.

Ársapka

Eddig volt árplafon, most van ársapka. Ha sapka van a fejeden, nem koppan akkorát a plafonba. A nyuszikának az is baj, ha van sapkája, az is, ha nincs. Mennénk, mennénk előre, a sapka rászorult a fejünkre, a sötétség eltakarja szemünk világát, és a jövő miatt nem látunk semmit. Az újdonság, a rohanás, a trendi lett a megváltónk. Csordaszellemben, hivatalosan. De azért megvásároljuk az afrikai népeket rabszolgáknak, és rohanunk a világelfogyasztó libsi szellem jegyében a nyugati modellek után, akkor is, ha a gázat azért vesszük, hogy áramot termeljünk vele és legyen abból jó drága zöld és bió üzlet. De kapzsiságunkból, mohóságunkból nem adunk fel egy jottányit sem. Szidjuk az anyaországot, de közben kolduljuk a sok pénzt. Szidjuk a határontúliakat, de közben jól jön az olcsó munkaerő. Mert a jólét a cél. A demokrácia hatalmát meg éreztetjük a néppel, mert ugye a nép hatalma annyi, mint demokrácia…

Azért még fel akarunk kerülni a fesztiváltérképre, és élő műsorban akarunk leányt verbuválni magunknak.  A cigit s az energiaitalt is vitték s viszik most is, mint a cukrot. Óriási bevétele volt a boltoknak. És inkább kölcsönt veszünk fel, hogy a lakosság tudja kifizetni a gázszámlákat, de azért még autóval megyünk a falu másik végébe is, közben pedig bosszankodunk, hogy mindenki autóval jár és nem haladunk. Pedig győztünk. Legyőztük a „vajon mit szólnak” félelmét, hiszen újítunk, és merünk lépni a bizonytalanba. Közben pedig ami értéket, kincset, éltető energiaforrást jelentene, laza nyegleséggel dobjuk a kukába. Szelektíven. Vagy éppen ömlesztve. Komposztnak jó lesz. Az ölebek majd ugatnak a juhászkutyák helyett.

Gyerekkorunkban volt gyerekcsináló sapka, aztán jött a bojtos sapka, és ha beleszóltunk a felnőttek dolgába, kaptunk egy jó nagy „sapkát”.

Amikor Orbán Viktor miniszterelnök kitalálta a lakosság számára ezt a modellt, mindenki sikított, hogy hát miért nem követi a többieket, most a németek is bevezetnék az ársapkát. Nem kell a fosszilis energia, és mégis akarjuk a kényelmet, a jólétet, az életszínvonalat, most már divatosan a zöld klímaterror jegyében. És Ferenc pápa enciklikájával érvelünk, de közben Márton Áron kultuszát nem éltetjük, mert ő ma már nem időszerű. Mert mi a könnyebb utat választjuk. Majd Isten csodát tesz, ha akar. Mintha az is pénzkérdés lenne. A teremtés koronáiból lezüllöttünk bézbollsapkás agymosottakká. Már nemcsak kalapunkat nem vesszük le a másik előtt, nem csak sapkával a fejünkön és rövidnadrágban téblábunk a templomban, de még a napszemüveget sem vesszük le, amikor a másikkal beszélünk. Mert ez nekünk kijár…

Szóval van baj elég.

Nem a valóságból indulunk ki, nem lelki intelligenciát akarunk fejleszteni, nem misztikát akarunk élni, hanem a hangzatos klisék mentén vágyálmoktól vezérelve akarunk győzni –no, nem az ösztöneink, a torkosságunk fölött, - egyszerűen kiforgatjuk a szavakat, kampánnyá fokozzuk le az evangéliumot.  Ha nem válik be, eldobjuk, vagy a rendetlen igényeinkhez igazítjuk.

Sodródó posztmodernekké váltunk, akiknél az új majmolása épp a Szentlélek mai sugallatainak a kerékkötőjévé vált, és gyakorlatilag abban váltunk maradivá, amiben modernségünkkel büszkélkedünk. Nem Istenhez közelebb, szentebbé válva akarunk fejlődni, hanem a dolgok, a cuccok, a híg szellemi moslékok konzumidiótáiként hangoztatjuk a haladást, a fejlődést, amihez közben semmi közünk. De olyan könnyen leszólunk, lesajnálunk másokat, akik következetesek maradtak evangéliumi értékrendjükhöz, gyermekkorukban kapott, őseiktől örökölt kincseikhez. Azt ma már ki kell dobni, le kell cserélni. Azért veszünk inkább új autót, mert azt könnyebb lecserélni, mint a házastársat. Azért vagyunk izgágák, és kiállhatatlanok egy munkahelyen, mert folyton más kell, mint, ami van, és ami a kiindulópont volt. Hiszen a szakmánkban, a hivatásunkban, ugyanannál a cégnél munkálkodva, alkotva, hűségesnek maradva akár 20-30 évig is fejlődhetne személyiségünk, mélyülhetne lelki életünk.

De az ársapka sajnos nem oldja meg sem a háború, sem fegyelmezetlen életmódunk, sem az erkölcstelenségünk okozta traumákat.

És pénzünk sem lesz több.

Az lenne az igazi új világrend, ha Jézus örömhíre köré összpontosulna minden gondolatunk, porcikánk, idegszálunk. Ha megmaradnánk a tiszta egyszerűség nyitott antennáinak, melyek az égi hullámokat veszik, befogadják, és isteni erőtérrel sugároznák szerte a világba. Mi, egyenként és közösségként. Egyházként. Tanúságtevőkként. Médiakampány, ravasz marketingfogások, aláírásgyűjtések, sztrájkok nélkül. Twitter, fészbuk és kütyük nélkül is lenne gyümölcse. Az lenne a szűk kapu, a nehezebben „bevállalható”. A tű foka. Amin keresztül kell bejutnunk a mennyek országába.

Mert hanem egyszer aztán arra ébredünk, hogy a tevék átjutottak rajta, s mi innen óbégatunk majd: Uram, hát én egész nap hallgattam a Mária-rádiót, Uram, hát az én házamban szálltak meg a somlyói búcsúsok, Uram, hát én segítettem bekötni a plébánosnak az internetet,  Uram, hát én videóztam a keresztlányom bérmálását, Uram, hát én építettem kormánypénzből az egyházi óvodát, Uram, hát én írtam a hitvédelmi kommenteket a fészbukoldaladra, Uram, hát az én vállalkozásom támogatta az ífjúsági tábor tej-kifli programját, Uram, hát az én cserkészeim álltak vigyázzba az ökumenikus zászlófelvonáson…stb. Ezt kellene célként kitűzni, programként futtatni Brüsszelben is, Székelyföldön is.

Ehhez a projekthez nem kell áfás számla. Végre jó lenne, ha nem az foglalkoztatna, mire költjük a pénzt, vagy fordítva: csak akkor sikerülhet, ha pénz van rá, – hanem szabad szeretettel, hittel beleállnánk abba az országépítésbe, amelyet Krisztus kezdett, Szent István megértett és magáévá tett, s amely testi-lelki kenyeret, jövőt biztosít számunkra is, talán akkor lenne esélyünk változni és változtatni.

Forrás: peterpater.com

Könyvjelző