Boldog dicsekvésben az egyik internetes magyar lap, hogy Istenem, milyen jó üzlet az EU-tagság. "Dőlt a pénz Romániába a csatlakozás óta!"- adta hírül tegnap a FŐTÉR, és máris kinéztem, ablakom alá nem gyűjtött-e halom százlejest a szél, mert nekem is van rá szükségem, legalább annyira, mint az országnak, általában.
"Meg kell hagyni, ha az európai uniós csatlakozás anyagi oldalát nézzük, akkor Románia számára vitán felül megérte, hogy a gazdasági és részben politikai szervezet tagja lett: egy most kiadott összesítés szerint 2007-es felvétele óta jóval több pénz folyt be az országba az EU kasszájából különböző fejlesztésekre, mint amennyit Románia fizetett be a közös kasszába a rá megállapított kvóta alapján."- olvasom. Adatok is vannak erre az időszakra, melyek bizonyítják, többet kapott az ország, "mint mint amennyit „tagdíjként” beadott a közösbe". Ez viszont jó észrevétel, mert fogadni merek, hogy politikusaink EU-t imádó "jóhíreit" szentírásként fogadó polgártársaink egy része a Brüsszelből ígért pénzeket százszázalékosan jószívű ajándéknak értelmezik. És egyáltalán meg sem járja a fejükben, hogy a kapott pénzt (aminek nagyobbik felét természetesen ellopják, és a politikusok zsebébe kerül valamilyen formában) vissza kell fizetni.
Ez úgy van, mint a cigánykasszában. Ebben a hónapban bedőlt nekem a pénz, de a következő hónapokban, lassan, "visszaadakozom". (Nem, erre nem gondolnak mindazok, akik föltétlenül maszkot hordanak a koronavirusfertőzés biztonságos elkerülése miatt. Az ilyeneknek az agyán is maszk van.
"Megéri az EU tagjának lenni – írja az internetes lap, dicséretes észrevétel, hozzáteszi - "de persze a nettó befizető nyugati tagállamok sem csupán jótékonykodásból tolják a pénzt az új tagországokba. Egyrészt számukra GDP-arányosan nem annyira megterhelőek az összegek, mint például Románia, Bulgária vagy akár Magyarország számára, másrészt azért cserében a közép- és kelet-európai tagállamok megnyitották a nyugati cégek előtt a piacaikat, Románia emellett olcsó munkaerővel is ellátja a nyugatiakat. És azt se felejtsük el, hogy a különböző, jelentős európai uniós támogatásból megvalósuló beruházások – például az autópálya-építések – kivitelezői között rendszerint nem kevés nyugat-európai cég van – vagyis az összeg jelentős része valamilyen formában vissza is kerül hozzájuk."
Ha jól utánagondolunk, nevetséges minden lelkendezés. Az EU ad ugyan, kamatos kölcsönbe, de ezenfelül maximálisan kihasznál bennünket.
Hozzátenném, az volt valamikor boldog napja Erzsi néninek, amikor a cigánykasszában rá került a sor, neki adakoztak. Dőlt a pénz. Aztán másnak-másnak érkezett az ideje, Erzsi néni visszafizetett minden lejecskét. De a szerencsés napján kapott pénzecskét ügyesen kihasználta, helyrebillentette a családi költségvetést. Kamatot nem kellett persze fizetnie. Na, az EU-ban kissé más a helyzet. Ha többet is kaptál ma, mint amennyit eddig betettél, az holtbiztos, hogy utóbb kétszer annyit kell visszaadjál.
Úgy is mondhatni, Románia esetében, hogy holtáig eladósodott. Mert a pénznek felét természetesen ellopták. Az uniós pénzeknek (jó pénzért) lelkendezők, ugye, olyan ártatlan gyerekek. Hisznek a mesék jótündérében. Aki bőség szarúját nyitva, csak úgy adakozik. Sőt mindig a dupláját adja, mint amennyit elvárnának tőle. Ezenfelül még az EU többezres hivatalnok-gárdáját is mannával eteti, hogy ne kerüljenek pénzbe.
/Pál Antal Murgu
