Azóta ez a cikk lekerült a nevezett oldalról. Valószínűleg törölték. De lehet, csak én nem találtam.
Valójában lényegtelen is, mert nem a - költségkímélés miatt – egy kaptafára író, tudósító, magyar kormány által fenntartott, erdélyi sajtóról akarok beszélni.
Nem kell őket vegzálni. Nem tesznek mást, csak ami lényegükből fakad, amit munkaadóik elvárása, iránymutatása követel.
Azt se boncolgassuk, hogyan van összhangban a sajtó alapvető feladatával, a közérdek szolgálatával, s az újságíró egyéni, erkölcsi és szakmai felelősségével. Éppúgy nem érdemes lovagolni rajta, mint mai orvostársadalom ugyanilyen vonatkozású attitűdjeivel. Ami nincs, azt fölösleges és céltalan ostorozni.
Mert övék az ország, a hatalom és a …. no nem…, az talán nem.
Edgár gúnyos megjegyzéseivel a konvoj résztvevőit vette célba. Azon túl, hogy önmagáról állított ki erkölcsi igazolványt az erőtlen és nevetségesen primitív vélemény, a gúny mögött nagy igazság rejlik.
A székelység legkevesebb 70 százaléka oltatlan. Tehát – úgy tűnhet a felszínen -, hogy oltás és korlátozás ellenes ez a nem kevés ember. Sajnos ez nem így van. Oltásellenessége nem tudatos megnyilvánulás, csupán az ösztön, a megérzés és a tapasztalat utasíttatja el vele a vakcinát. Az agresszív oltási politika mögött pedig alig látja a rendszer stratégiai céljait.
Egyébként köszöni szépen, jól van. A járvány, mint betegség szinte nem is érintette, a korlátozások ugyan kissé nehezítették a hétköznapi boldogulást, a bizniszt, de az elmúlt huszon-harminc évben Bukarestből, Brüsszelből, Budapestről sikerült annyi pénzecskét kikuncsorogni, hogy még bőven van tartalék.
Nincs miért tiltakozni, lázadni, egyelőre még reméli, hogy a dolgok majd visszaállnak a „rendes kerékvágásba”, kicsit autonómiázunk, kicsit siránkozunk a kisebbségi lét sanyarúságán, kicsit trianonozunk és mutogatunk a románokra, s majdcsak jön Magyarból a szolidaritás nemzetstratégiai mentőkötele.
Közvetlenül az oltás elutasításából nem lehet kibogozni a székelység érzéketlenségét, közömbösségét az egész világban megnyilvánuló, brutális hatalmi tendenciák tekintetében. Az analízis mély, történelmi meghatározottságú, évtizedes, évszázados társadalmi-lélektani részletezést kívánna. Ezt majd talán egy másik alkalommal.
Az apátia direkt gyökerei
Változások, forradalmak a történelemben mindig akkor történtek, amikor a tömegek számára a megélhetés, az egzisztencia, a puszta lét került veszélybe, vagy külső hatalmi elnyomás, terror, megszállás veszélyeztette fizikai-szellemi-lelki síkon egy közösség tradíciói, hagyományai szerinti életmódját.
A fenti kritériumok egyike sem érvényes ma. Tehát nincs ok tömeges ellenállásra. (Kanada talán rácáfol erre az állításra, de az ottani társadalmi méretű ellenállás győzelméről még nagyon korai beszélni. Remélni ugyan lehet, de a hatalom elszántságát nem lehet alábecsülni.)
A második ok: bármiféle társadalmi méretű, változást akaró mozgalom szellemi, ideológia, stratégiai és taktikai előkészítés nélkül nem több mint anarchiába torkolló lázongás. Ilyen előkészítése pedig nemcsak Székelyföldön, de Magyarországon sincs a covid-diktatúra ellen szerveződő csoportoknak.
Harmadik ok: a neoliberális, globális erők által uralt média, oktatási rendszer három évtizede szisztematikusan dolgozik a tömegek konzumidiótává alakításán, az értéktelenség piedesztálra emelésén és követendő mintává tételén, a közösségi értékek elpusztításán, az egyéni érdekek kizárólagos központba állításán, a Természet és Isten törvényeinek ellentmondó deviancia elfogadásán.
Sikerrel. A társadalom többsége számára ezek lettek az igazodási pontok. A csepegtetett méreg néha, bizonyos kérdésekben még kiváltja a szellemi-lelki immunrendszer tiltakozását, de az így lekötött erők csak védekeznek a behatoló vírus ellen, és nem marad erő a kártevők elleni aktív, hatékony cselekvésre, azok könyörtelen elpusztítására.
Következtetés
A fentiek ismeretében azt kell mondani, hogy aki ma tömegmozgalomban keresi a megoldást: téved.
Rosszul méri fel a helyzetet, az erőviszonyokat. Az így felturbózott ellenállás káoszhoz, anarchiához, sőt, akár polgárháborúhoz is vezethet.
A küzdelemnek nincs felkészült, józan politikai, értelmiségi beágyazása, nincsenek személyükben, kvalitásaikban alkalmas vezetői. Csak önjelölt, rögeszméket hirdető „megmondó emberei”, „táltosai”, „látnokai” vannak.Székelyföldön és Magyarországon egyaránt.
A székelységet ezeken túl sújtja a megosztottság, a vergődés a FIDESZ és Az RMDSZ viszonyában, amit a magyar kormány nemzetstratégia címen művel. Orbán, akit a határon túl felé irányuló politikai retorika és forint milliárdok miatt a székelység 10 évvel ezelőtt még királlyá koronázott volna, ha befagy a Duna jege, mára elvesztette az itteniek szemében egyértelmű, megmentő szerepét.
A milliárdok elvesztése ugyan aggodalommal, rémülettel tölti el a székelkységet – különösen az ebből első körben egyéni hasznot húzókat -, a „köznép” azonban, mivel nem lát alternatívát, magára hagyatva jobbára aszerint viselkedik, amit a hatalom, a tematizált média a többség akaratának tüntet fel.
Hogyan jön össze a megvezetettek, becsapottak többsége?
Székelyföld 2011-ben mintegy 650.000 embert számlált. Most jó, ha leszünk hatszáz ezren.
Az RMDSZ – állítólag, de egyáltalán nem lehetetlenül – közvetlenül, vagy vállalkozásai, lekötelezettjei vállalkozásai útján száz ezer embernek ad munkát, megélhetést. Ezt meg kell szorozni errefelé a családtagok, rokon, koma, stb. számával, tehát legkevesebb néggyel, de talán öttel is. Ez azt jelenti, hogy az összlakosság majdnem kétharmada egzisztenciálisan függ RMDSZ-től.
A magyar kormány által itt fenntartott politikai és egyéb intézményrendszer, az egyházak mekkora tömeget irányítanak – csak sejtések lehetnek rá.
Az összkép mindenképp lehangoló. Székelyföld lakosságának alig marad 10-20 százaléka, amelytől elvárható lenne, hogy az egész székely nép életmaradásának alapvető érdekeit felismerve, keresse, megtegye a kiút kereséséhez szükséges lépéseket.
De nem teszi. Ez a tíz-húsz százalék még mindig százezres tömeg. Épp elegendő egy kis közösségben, hogy mintát, példát mutatva a többieknek, oszlassa a homályt.
De nem teszi. Miért nem?
Mert csapdában van. A 2022-es csapdájában.
Jól mutatja a csapdahelyzetet a február elején Sepsiszentgyörgyön, majd 19-én Udvarhelyen szervezett Szabadság Konvoj. Az elsőn, kb. 70 autó, a másodikon talán 20-25 vett részt.
A résztvevők között nem volt egyetlen egy sem a „hivatásszerűen” és öntevékenyen székely szabadságot, autonómiát hirdető, kisebbségi jogokért fennhangon kiálló politikai és civil szervezetek közül.
Nem volt ott alig egy sem, a facebook és az internet különböző platformjain harsogó, anyázó, hatalom ellen élesen megnyilvánuló szereplők közül sem.
Némelyek azt mondják, a félelem miatt. Én azt mondom, a kényelem, a lustaság, a komfortbiztonság, és a minimális áldozatvállalás teljes hiánya miatt.
A rendszer módszeresen, hol húzva, hol lazítva, de elszántan halad a maga totalitása irányába.
Ha célt ér, az erkölcsi, történelmi felelősség súlya nem őket fogja nyomni. Azok miatt érhette el a célját, akik – bár érezték, tudták szándékai lényegét -, de mégsem tettek semmit, hogy útját állják egy szebb reményű, emberi jövő elleni merényletnek.
Edgárnak igaza van. Megérdemeljük a gúnyt. Lassan már én is csak véresen röhögni tudok önmagunk, barátaimnak vélt társaim groteszk, képmutató agóniáján.
Padányi így ír 1920. június 4-én: „Consummatum est”
Most 2022 van. Elvégeztetett?
/Bezerédi László
