Ukrajna körül forrong a világ. Mindenki a lehetséges háború esélyeit, körülményeit latolgatja, de mindenki – egyelőre – zárójelben beszél a várható konfliktusról.

A NATO azt mondja, nem avatkozik be, mert Ukrajna nem NATO tag.
Románia, a szomszéd, az egyik legközvetlenebbül érintett – különösen a területén tartózkodó amerikai arzenál miatt – talán a közvélemény nyugtatgatása miatt úgy nyilatkozik, nem tartják valószínűnek az ország háborúba keveredését.

A színfalak mögött mik a realitások, a világ és az országok megbízott helytartói valójában milyen holnapot, holnaputánt készítenek elő számunkra – sejteni sem lehet.

Mi csak a krízist érzékeljük, csak a covid-őrület által generált félelem nő egyre tovább az emberekben.

Ilyen helyzetben nyilván felértékelődnek, sokszor fölöslegesen és túldimenzionáltan az olyan hírek, amit pár napja röppent fel, és fokozza az aggodalmat. Egy pedagógus kolléga mondta, hogy az iskolából az igazgató Bukarest felé jelenteni köteles a 18. évet betöltött, végzős fiúk listáját, adatai.
Lehet, hogy ez „békeidőben” is így van, csak akkor senki nem tulajdonít neki jelentőséget.
Viszont most…

A kolléganő fia épp 18. Azt mondja, ha a gyereket besorozzák, ő önkéntesként tart a fiával. Az anyai ösztön, ahogy követeli.

A román hadseregben egy székely fiú Ukrajnában az oroszok ellen.

A történelmi tapasztalat azt mutatja, ha valahol megnyitják a pokol egy kiskapuját, a nagyok már könnyebben, sorra feltárulnak.

Mi lesz, ha az elszabadult, ukrán nacionalizmus nem csak a területén lévő orosz lakosságon áll bosszút, mi lesz, ha ugyanez az indulat, gyűlölet eléri – ahogy ilyen atrocitások már voltak is – a kárpátaljai magyarokat?
Mit tesz ekkor Magyarország? Bár nem hisszük, hogy Magyarország katonailag beavatkozna az eseményekben.
És ha az ukránok lépik át a Rubicont, a magyar határt?

Akkor egy NATO tagállamot ér támadás, és ez jogalapot jelent az egész szervezet számára a hadba lépésre.

Ha ez megtörténne, akkor valahol a végtelen ukrán mezőkön egymásra fegyvert szegezve szemben találja magát a magyar katona és a román hadseregbe besorozott székely legény.

Nem kellene feltörni a hetedik pecsétet.
Szemlélve világunk utóbbi idejének történéseit, nem tűnik úgy, hogy a bajok megoldására lenne más, kevésbé fájdalmas alternatíva.

A forgatókönyv kitalálói nem ismerik az emberi érzéseket, nem ismerik Isten és a Természet törvényeit.
Ők csak „kaszálni” akarnak.

Bezerédi László