Miért nem védjük a demokráciát? Talán azért, mert nem vagyunk demokrácia, és soha nem is voltunk 1989 óta. Ahelyett, hogy demokráciánkat és jogállamiságunkat építettük volna és védtük volna, politikai eszméket és projekteket fogadtunk el csak azért, hogy személyes előnyre tettünk szert.
Nem antikommunizmusból lőttük le Ceușescut, hanem azért, hogy legyen karácsonyi narancs és meleg az otthonunkban.
Nem nagy civilizációs meggyőződésből csatlakoztunk az EU-hoz, hanem azért, hogy vízum nélkül utazhassunk, tanulhassunk, dolgozhassunk.
Beledugtuk a lábunkat a Referendumba a normalitásról, amibe beleszülettünk és beleneveltek minket, csak hogy a "jó világ" ne mondhassa rólunk, hogy nem vagyunk "nyitottak" és multikulturálisak.
Dragneát nem azért zártuk börtönbe, mert "megvesztegethetetlenek" és antikommunisták voltunk, hanem azért, hogy "nacionalista" "sodródásaival" ne zavarjon fel egy bizonyos brüsszeli hatalmi kört.
És mivel "olyan országot akarunk, mint a kinti világ", igazodtunk a WHO irányelveihez, és elfogadtuk az otthoni bezártságot és a szabadság papíron történő megadását, miután egyesek hízelegtek nekünk, hogy ez szolidaritást és felelősséget jelent - "hősies" eszméket, amelyek egykor idegenek voltak számunkra, bizonyíték arra, hogy nem "éreztük" a propagandahamisításuk "szagát".
Amíg tudjuk, hogy megvan a dózis és az igazolvány, amely "megkönnyíti" a juttatásokat, addig fütyülünk a szabadságra vagy az országra - ezek "szélsőségek", "retrográd" eszmék, amelyeket "felelőtlen" "marginálisok", vagy "terroristák" támogatnak, ahogy Florin Cîțu ex-miniszterelnök volt olyan szemtelen, hogy így nevezze őket, és Raed Arafat sietett elmondani, hogyan kellene őket gyorsabban elvágni.
Egy szilárd demokráciában az ilyen nyilatkozatok lemondást eredményeztek volna. Szankcionálta őket valaki? Nem, mert megszoktuk, hogy otthonról nyilatkozatokkal, hazánkból pedig bizonyítványokkal távozunk, természetesnek tűnik számunkra, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának az üzenet tartalmától kell függenie.
Mint ahogy a tüntetés szabadságát is a bizonyítvány és a résztvevők számához kötötték, még akkor is, ha a tüntetés azoké, akik elítélik az oltási bizonyítványt és a résztvevők számának korlátozását (amikor 2021. augusztus 14-én a bukaresti LMBT-felvonulás meghaladta a pandémiás korlátozások által előírt résztvevők számát, felhördülés volt, hogy a "kisebbségeket" üldözik; amikor 2021. december 21-én a Parlamentnél tartott bizonyítványellenes tüntetés meghaladta a pandémiás korlátozások által előírt résztvevők számát, a csendőrséget vádolták azzal, hogy nem a többséget üldözik).
És még mindig nem ébredünk fel, nem fordítjuk el a fejünket és nem lépünk előre a személyes komfortzónába, mert többet törődtünk a társadalmi előnyökkel, mint a sérthetetlen elvekkel!
Szegény Románia, téged a jobbágyok szorgos kezei kovácsoltak, most pedig a "nagyképű" rabszolgák nyálkás kezei bontanak le, arra várva, hogy az állam/kormány/európai Bizottság megkönnyítse azt, amit ők maguk nem tudnak vállalni: Szabadság!
Forrás: activenews
