Sok évtizeddel ezelőtt, egy tűzeset alkalmából, mondta édesapám azt a hasznos tanácsot, hogy az ember először a szomszédokkal legyen jó viszonyban, nem a távolabb lakókkal, mert szükség esetén a közelebb lévők tudnak segíteni a bajban. Ez a jótanács az országok esetében is hasznos lehet, de sajnos ezt Románia vezetése nem így gondolja.
A második világháború után, a megszálló szovjet csapatok elég hamar kivonultak Romániából, a többi közép- és kelet-európai országhoz viszonyítva. A Varsói Szerződés nevű katonai tömb megszűnt, de az ellene létrehozott NATO nem szűnt meg, hanem tovább terjeszkedett és terjeszkedni akar. A szovjet csapatok kivonultak Romániából, és mi történik...
...néhány éve megjelentek az Amerikai Egyesült Államok (A.E.Á.) szárazföldi és légi harci alakulatai. Az Oroszország és Ukrajna közti nézeteltérésekre hivatkozva, még több amerikai harci alakulat és a legmodernebb haditechnika érkezik országunkba, sőt még Franciaország is szívesen küldene harci alakulatokat.
Nem kis meglepetésemre, a román politikai elit üdvözli ezeket a lépéseket és „nem érti”, hogy miért vagyunk ellenséges célpont Oroszország szemében. Románia ily módon elveszti katonai függetlenségét, mert az idegen csapatok mozgásába, a haditechnika az ország területén való átcsoportosításába, vagy kiszállításába, már nincs beleszólási joga.
Azért, hogy ezt a térdre kényszerítést elfogadtassa a lakossággal, hivatalosan is megindult az oroszellenes hisztériakeltés, a politika minden szintjén.
Az egyszerű ember felteszi a kérdést, miért szeretnek bennünket annyira az amerikaiak, miért akarnak megvédeni az „elkerülhetetlen” orosz támadástól?
A dolgok megértéséhez gondoljunk vissza az „arab tavaszra”, az erőszakos „demokrácia exportra”. A NATO beavatkozása után mi történt Irakban, Líbiában, Tunéziában, Egyiptomban vagy Szíriában? Ezek az országok elvesztették gazdasági függetlenségüket, az altalajkincseik amerikai és nyugat-európai államok globális vállalatai kezébe kerültek, a lakosság túlnyomó része nyomorúságban él, a politikai élet nagyon instabil.
Következett az úgynevezett nyugati demokrácia ráerőszakolása Ukrajnára, néhány héttel ezelőtt ezt megpróbálták Kazahsztánban.
Sajnos a román politikai elit nem látja, vagy nem akarja látni, hogy nem emberi szeretet vagy empátia vezérli az amerikaiakat és franciákat, hanem az országunk még meglévő gazdasági potenciáljának a megkaparintása.
Emlékezzünk vissza az 1960-as évekre, amikor a Szovjetunió rakétákat telepített Kubába, néhány óra választotta el az emberiséget az atomháború kitörésétől.
A NATO tagságot ígér Ukrajnának, ez amerikai csapatok és haditechnika telepítését is jelentené az Oroszországgal szomszédos országba. Vajon milyen biztonságban érezné magát az A.E.Á., abban az esetben, ha Oroszország harci egységeket és hadfelszerelést, például rakétákat, telepítene mondjuk Mexikóba?
A játék egyre megy ki, fokozni a fegyverkezési versenyt, eladni az amerikai és a nyugat-európai államok fegyveripari termékeit, olyan behódoló országoknak mint Románia.
Hazánk évről évre növeli hadi kiadásait, megvásárol 40 éves harci repülőgépeket, több tízéves harckocsikat, de saját hadiiparát nem képes talpra állítani.
Jó lenne rájönni arra, hogy ez az oroszellenes hisztériakeltés nem jó Romániának mint államnak, nem jó az ország népének, nem jó az Ukrajnában élő kb. 500.000 román nemzetiségű lakosnak, akiknek az érdekvédelmét teljesen feladta a román állam.
Az A.E.Á. és a nyugat-európai államok feltétel nélküli kiszolgálása oda fog vezetni, hogy a „modern, liberális gyarmati” sors vár országunkra és többre érdemes népére.
Forrás: Facebook
