Forr a világ. A kérdés csak annyi, hogy a felgyülemlett feszültség ledobja-e magáról a fedőt, vagy egy kellemes dunsztban saját levében fő meg a fehér faj?
Forr a világ. Székelyföld meg – mintha tudomást sem venne minderről – hallgat.
A székelység politikai vezetőstől, önkormányzati vezetésen át értelmiséginek hazudott diplomás szakbarbárokig hallgat.
Az utókor – ha lesz egyáltalán – majd megítéli a jelenkor kufárjainak, kollaboránsainak, gyáva haszonélvezőinek magatartását.
A bátrak elégtételt valószínűleg a Teremtőtől kapnak.

Mert azért vannak bátrak. Kezdetben egyedül, Don Quijote-ként, de később is csak alig annyian, mint Gál Sándor katonái a Nyerges-tetőn, vagy a spártaiaik Thermopülai szorosában.

A bátrak voltak azok, akik múlt szombaton a világméretű Freedom Convoy-jal szolidarizálva  vagy száz autóval végig járták a Sepsiszentgyörgy-Kézdivásárhely útvonalat.

És ők, a bátrak azok, akik most 19-én, szombaton, Székelyudvarhelyen fogják felemelni az egyéni szabadság zászlaját.

Azt kérdi ma tőlem egy ismerős: mi értelme ennek, mit érnek el vele?
S aki ezt a kérdést fontolgatva távol marad a Székely Szabadság Konvojtól, annak is válaszolom:
semmit nem ér el a konvoj, konkrétan, pillanatnyilag. Ettől nem lesz olcsóbb a gáz, a villany, az étolaj, sőt, még a román törvényhozás menetét sem tudja befolyásolni.

Egyet azonban mindenképp elérhet, ha nem sokan, csak épp elegen lesznek: meg tudja mutatni a székelység a hatalom elvtelen, érdek elvű helyi kiszolgálóinak, hogy „ habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr.”

Ez a víz ma még csak gyönge patakocska, kanyarogva gátak, torlaszok között.
De nézzétek meg, mi lesz belőle, mire leér.

Vannak elegen, akik mérget csepegtetnek az emberek életébe.

Legyél ott szombaton Székelyudvarhelyen, legyél egy csepp tiszta víz, hogy idővel megtisztuljon először a szűkebb, majd a nagyvilág.
És hogy eszméljen a székely Anyaváros!

Részletes információk: a Székely Szabadság Konvoj facebook oldalon