Karpatria
2023. 04. 17.
RIASZTÁS ÉS FELHÍVÁS A CSELEKVÉSRE! - Valami bűzlik...Romániában

Ne higgyétek, hogy csak Romániában! És még mindig alszol!

2023. 04. 16.
A szellemhajók sivataga: Az Aral-tenger rejtélyes eltűnése

Alig 30 évvel ezelőtt az Aral-tó a bolygó negyedik legnagyobb belvíztömege volt, 26 000 négyzetmérföldes területet borított a közép-ázsiai Kazahsztán és Üzbegisztán között.

2023. 04. 15.
Az is nagyon merész feltételezés, hogy az emberiség fele életben maradhat a következő évtizedekben

A növekedésre épülő globális ipari civilizáció minden szakember szerint a korlátaihoz közeledik, a fenntartásához lassan nem marad erőforrás a kizsákmányolt természetben.

2023. 04. 15.
Az utolsó szó jogán

Kedves ismerősök, ismeretlenek, barátok és ellenségek: itt az idő, hogy önmagunkba nézzünk, és döntsünk. Döntsünk végre arról, hogy kit és mit szolgálunk tetteinkkel, felszólalásunkkal, gondolatainkkal, élet-képzeletünkkel és életünkkel. Mert mindenki az, akinek a szolgálatában áll.

2023. 04. 15.
Hollandia elszegényedése

Az Agenda 2030 teljes lendülettel halad.

2023. 04. 15.
A szabadság útja – béke, vagy háború?

Az ukajnai háború óta napi szintű közbeszéd lett a háború és béke kérdése. Mindenoldali szakértő és kevésbé szakértő erről beszél, nyilatkozik, mond autentikusnál autentikusabb véleményt.
Végezetül mindenki békepárti.

2023. 04. 14.
Finnország csatlakozik a NATO-hoz egy vészjósló, de találó történelmi coming outban

Biden és más NATO-szurkolótársak viselkedése, akik a héten a "békét" és a "biztonságot" ünneplik Finnországnak a blokkhoz való csatlakozásával, nem csak groteszk.

2023. 04. 14.
Transz aktivistával kampányoltak, most 6 milliárddal kevesebbet ér a cég

A Bud Light anyavállalata, az Anheuser-Busch az italgyártó nagyhatalom anyagilag is megszenvedte, hogy transz aktivistával reklámozta a sörét – számolt be a Post Millennial.

2023. 04. 14.
Magyarország egy csendes zsidó sikertörténet

Európa többi részével ellentétben Magyarországon a zsidók biztonságban vannak és virágzik a zsidó élet – írja Michael O’Shea a Jewish News Syndicate hasábjain.

2023. 04. 14.
Szlovákia meglépte: betiltják az olcsó ukrán gabona feldolgozását és forgalmazását

Hatósági vizsgálattal kiderült: nemhogy emberi, de állati fogyasztásra sem alkalmas a lefoglalt áru. Hazánkban még nem döntöttek erről.

2023. 04. 13.
Zsidóviccet kellett törölni a Pretty Woman-ből

A Micsoda nő című West End musical producerei eltávolítottak egy viccet a forgatókönyvből, miután egy néző panaszkodott, hogy az antiszemita volt.

2023. 04. 12.
A szabad lelkű ember képes a teremtésre

Egy zenész-révésszel beszélgettünk. A „tátos zenész” torokhangokról és az Ördög Nyelvéről mesélt.

A szabadság útja – béke, vagy háború?
Olvasási idő: körülbelül 5 perc

Az ukajnai háború óta napi szintű közbeszéd lett a háború és béke kérdése. Mindenoldali szakértő és kevésbé szakértő erről beszél, nyilatkozik, mond autentikusnál autentikusabb véleményt.
Végezetül mindenki békepárti.

A szabadság útja – béke, vagy háború?

A háború természetesen szörnyű azoknak, akiket súlyt, érint. Biztosan jobb a béke.
A ma élő generációknak már semmiféle tapasztalata, személyes élménye nincs egy háború borzalmairól, kegyetlenségeiről, a magából kivetkőzött ember brutalitásáról.

Az elkényelmesített, a demokrácia konszenzuskereső és az kereszténység szeretet, békét hirdető demagógiája által átprogramozott ember a számára biztosított faltól-falig szabadságérzethez való foggal-körömmel ragaszkodás miatt természetesen a belétáplált álságos szolidarításból csak annyit képes szajkózni: béke, béke, béke.

Valóban a béke a legfontosabb emberi érték? Nincs ennél semmi magasabb rendű, előbbre és fennebb való?

Úgy tűnik, ma már nincs.

Pedig valaha volt, mégpedig: a SZABADSÁG.

Ha a szabadság nem lett volna előbbre való a békénél, akkor őseink nem mentek volna háborúba a török ellen, hanem áttértek volna az iszlámra.
Rákóczi kurucai fizették volna adót a Habsburgoknak, Petőfi Segesvár helyett Bécsbe ment volna udvari költőnek, ’41-ben az édesanyák nem engedték volna fiaikat, a feleségek férjeiket visszavenni az ősi földet, az egyetemisták az utca helyett tovább koptatták volna az iskolapadot az egyéni érvényesülés, a békés szolgaság sírig tartó nyugalmának biztosítása érdekében.

Mindez természetesen semmit nem jelent a tekintetben, ami ma a keleti fronton történik.

Annál többet árul el azonban az egyelőre hátországi, honi közállapotainkról, a múltjára oly büszke – s ezzel a nap 24 órájában hivalkodó – keresztény konzervatív, hagyományőrző, ápoló tömegről, amely régi hőseink és mártírjaink példáit percenként előcitálja mai megalkuvásainak, a mindenkori hatalommal szembeni gyávaságának leplezésére.

A Természet és Isten törvényeinek hátat fordított liberális-keresztény-konzervatív konzummasszának úgy kell ez a maszlag, mint gyereknek a cumi, hogy álomba ringassa.
És a Természet és Isten törvényeit kiforgató liberális-keresztény-konzervatív hatalomnak szintén, hogy ne bőgjön, ordítson, követelődzön a gyerek.

Kell ez a békemaszlag, a környezettudatosság abszurditása, a mese, hogy vannak jó és vannak rossz politikusok, az illúzió, hogy te egymagad számítasz, tudsz bármit is befolyásolni, irányítani.

A szabadságért mindig küzdeni kellett, harcolni, áldozatot hozni. A béke nem kér személyes áldozathozatalt. A béke engedelmességet, kompromisszumot, hallgatást követel.

A tömeg ma nem akar áldozathozatallal kimozdulni a média és a politika varázsdobozából.
Jó neki így, jól érzi magát.
A hatalomnak pedig csak arra kell ügyelnie, hogy meg ne törjön a varázslat.
Amíg Cipolla irányít, a nézőtér csak tapsolni képes.

Azért két, pusztán elméleti kérdést mégiscsak föl kell vetni: ha netán valamelyik félnek jogos sérelmei vannak, netán igaza van, a másik pedig ezt minden módon és eszközzel támadja, az önvédelem akkor mit követel? Békét, vagy harcot?
Vagy: ha Seholsincs országban elkezdik diszkriminálni, üldözni a természetesen ott egyáltalán nem élő magyar kisebbséget, akkor mi a kötelesség: tárgyalni a békéről, amíg kipusztul az utolsó magyar, vagy a rendelkezésre álló lehetőséggel elmenni a végsőkig, akár az utolsó leheletig?

„Számomra azonban nem is ez a lényeges, hiszen nyilvánvaló, hogy ha a bennünket rabságban tartó eszme a legihletettebb, a leglelkesítőbb lenne is, üdítően esőmosta és napmelengette, a rabság akkor is rabság maradna, mihelyt ezt az eszmét erőszakkal kényszerítenék ránk.” V.Nabokov

/Sirin

Könyvjelző