Karpatria
2023. 01. 25.
Carlo Maria Viganò érsek felhívást intézett az emberiséghez!

Elfogy az időnk, ha nem fogunk össze!

2023. 01. 25.
2030-ra teljesen megváltozik mai életünk

„Csak akkor van esélyünk a felkészülésre, ha nyíltan beszélünk a civilizációnk összeomlásának lehetőségéről!”

2022. 11. 03.
Az USA és a szaúdi hírszerzés szerint Irán két napon belül megtámadhatja Szaúd-Arábiát

A vészhíreket az Egyesült Államok hozta nyilvánosságra, valamint azt írták, habozás nélkül be fognak avatkozni saját érdekeik és partnereik védelmében.

2022. 10. 01.
Súlyos csapás Ukrajnának!

Jelenleg nincs helyük a NATO-ban.

2022. 09. 30.
Nem akarunk számok lenni, emberi lények vagyunk!

Megtámadták az identitásunkat, családi, vallási értékeinket és a nemzeti szuverenitásunkat! Meg fogjuk védeni az emberi értékeket!

2022. 09. 30.
Ennyit ér Brüsszelnek a demokrácia...

Ennyire tartják tiszteletben a választók akaratát…

2022. 09. 30.
Az orosz olajárplafon bevezetése halálos csapás lesz a Nyugatnak

A nyugati országok által az orosz olajra vonatkozó árplafon előírása “végső halálos csapássá” válhat, 

2022. 09. 30.
Brüsszel: kötelező energiafogyasztásb és az energiatermelő cégek bevételeinek korlátozása

A vártnál lényegesen gyorsabban jutottak politikai megállapodásra az energiaügyi miniszterek, akik rendkívüli tanácskozáson vesznek részt Brüsszelben annak érdekében, hogy az energiaárak csökkentése érdekében döntést hozzanak.

2022. 09. 30.
CNN: a Pentagon létrehozza az Ukrajna-parancsnokságot

A Pentagon egy új katonai parancsnokság létrehozásán dolgozik, amely az ukrán katonák felfegyverzésével és kiképzésével foglalkozik

2022. 09. 30.
A hazaárulásról, annak folytatódó formájában

Mindenesetre, amikor ránéznek a számláikra, és látják, hogy milyen horribilis árakat fizetnek a hidegért az otthonaikban, tudniuk kell, ki a hibás: nem, nem Putyin..!
A globalizmus internacionalista, kiszolgáló kormánya Romániában is dolgozik.

2022. 09. 30.
A világelit harca a Föld irányításáért
2022. 09. 30.
Az Északi-tengeren a robbantás közelében megtalálták Navalnij alsógatyáját!

Aki normális, az agyonröhögheti magát a "fősodrú", azaz kormányhű (NATO-hű, Amerika-hű, E.U.-hű) sajtó magyarázkodásán.

A Végső Nemzedék
Olvasási idő: körülbelül 17 perc

 

 

     Korszakváltás van. Ki tragédiaként fogja fel, ki a fejlődés természetes folyamatának, ki sehogy.

    A középkorban évszázadokon át éltek ugyanazon technikai, morális, és közállapotok szerint az emberek.
    1789, majd ipari forradalom volt az első, olyan alapvető változás, amely felgyorsította az eseményeket. De így is, a XVIII-XIX. század még mindig legkevesebb kétszáz évig jelentett nemzedékek, generációk számára állandóságot. 
A XX. század elejének motorizációs robbanása már csak 50-60 esztendőre adott azonos életformát, életminőséget.
    A következő lépcső talán az ötvenes-hatvanas évek. Ekkor lesz általános a rádió, televízió, mint kommunikációs csatorna, majd az évszázad utolsó negyede hozza az internetet, a digitalizált, online világ által bekövetkezett, a korábbiakhoz nem is hasonlítható gyorsulást.
A XXI. század eleje pedig már szinte tízévente hoz fényévnyi minőségi változásokat.
A változásokhoz alkalmazkodni kell. Az alkalmazkodáshoz pedig egyre kevesebb idő áll rendelkezésre.
    Az is természetes, hogy az alkalmazkodási képesség mindig a fiatal generációknál a nagyobb, s ez okozza korosztályok közötti feszültséget, a dolgok egymásnak homlokegyenest ellenkező előjelű értékelését, magyarázatát.
    E gondolatmenet mentén a ma élő, idősebb korosztály minden fenntartása, kételye ellenére talán bele is nyugodhatna a számára már nem érthető világ változásaiba, a változás irányába. Mert a jövőt már a fiatalabbak fogják alakítani, élni minden örömével és nehézségével együtt. Ez a törvény, az élet rendje.           
Pontosabban ez volt a Teremtés, vagy az evolúció kezdete óta. Máig.
Napjaink technikai-szellemi-lelki változásainak azonban van egynéhány, a korábbiakban soha nem tapasztalt velejárója.

Egyén és hatalom
    A digitalizáció, kibertér érzékelhetően leépíti az embert kreatív gondolkodásra késztető motivációkat. Ennek következtében leépül az egyén szerepe, ám nem egy értékhordozó közösség irányába, hanem az irányítható, befolyás és kontroll alatt tartható amorf tömeg felé.
    Ezt a tendenciát azonban nem önmaga a technikai fejlődés okozza, hanem a technikai fejlődésben ilyen irányú lehetőségeket felismerő, mindenkori hatalom.
   A történelem néhány, nagyon ritka pillanatát leszámítva az egyén és a hatalom mindig szemben állt egymással, ellenérdekelt volt, és ma is az.
E viszonynak sablonosan tekintve minden történelmi szituációban három lépcsője van.
    Az első lépcső: a hatalom megszerzése. Ez a fázis többé-kevésbé a társadalom kisebb, vagy nagyobb részének támogatásával történik. Kivéve a külső erőszakot. Ebben a szakaszban a hatalom igyekszik az őt helyzetbe hozók, de az ellenzők számára is olyan arcot mutatni, amely biztosítja számára a stabilitást, a konszolidáció lehetőségét.
    A második lépcső: a konszolidált hatalom. Ebben a fázisban a hatalom - bár még fenntart közérdekre utaló jeleket - alapvetően saját helyzetének külső körülmények-től független megerősítésére törekszik. 
Tőle függő gazdasági és társadalmi hierarchia, a hatalom bástyáit erősítő jogi és törvényi környezet, és az ezt kiszolgáló erőszakszervezetek felépítése jellemző erre a szakaszra.
    A harmadik lépcső: a totális hatalom. A második lépcső után a hatalom mindig leveti az álarcot, s ha kell, eszközeiben nem válogatva szembefordul akár az egész társadalommal. 
Ha társadalom elég szervezett, erős, és elégedetlen, akkor megdönti a rendszert, és minden kezdődik elölről.

Lét és tudat
Minden kezdődött elölről.

Ma azonban nincs erős és szervezett, hatalmon kívüli társadalom. Mert a hatalom felismerte ennek a körforgásnak a lényegét, s az utóbbi harminc év ezt a lényeget bontotta le, kapcsolta ki a folyamatból.
Nevezetesen: a technikai fejlődés, a robotizáció megszüntette az egy helyen, nagy tömegben dolgozó ipart, ezzel az önszerveződést olyan kis csoportokra korlátozta, amelyek általa könnyen kezelhetőek, nagyobb, közösségre gyakorolt hatásuk elenyésző. A tömegtermelést kihelyezték az öntudattal és szervezkedési hajlammal és képességgel rendelkező európai környezetből a harmadik világba.
    A Marx-féle \"a lét meghatározza a tudatot\" elvet aktualizálták a legújabb kor viszonyaira: az új „marxista” elv: a jólét határozza meg a tudatot. A társadalom meghatározó része számára igyekeznek olyan egzisztenciális környezetet biztosítani, amelyben az egyén mikrokörnyezete boldogulása érdekében lemond a határozott érdekérvényesítés eszközeiről, még azok esetében is, akik a hatalommal elvi, vagy ideológiai síkon szemben állnak. Ennek az ellenállásnak a levezetésére szolgál a hatalom befolyása alatt álló internet, az összes platformjával. Ennek a mátrixa mögött zajló lázongás, lázadás teljesen veszélytelen, szelep funkcióval létrehozott és tolerált tevékenység.
    A jólét meghatározta tudat különösen Kelet-Európában hatott eredményesen. Itt ugyanis a nyugattól fényévekre lemaradt szocializmus életszínvonala után – minden elégedetlenkedés ellenére – a régi időket megtapasztalt, szegénységben, szerényen élt tömeg számára a piacgazdaság, a demokrácia körülményei egzisztenciálisan látványosan kedvezőbbé váltak.
         S ha már Marxot hoztam példának, vegyünk egy másik „klasszikust” is. Lenint, a „leggyöngébb láncszemmel”.  Ma az arányokat tekintve nincs sem mennyiségben, sem minőségben pont, ahol leggyöngébb lehetne a láncszem.
A Bourbonok „semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”. A ma bourbonjai az új világrend megteremtése érdekében mindent megszívleltek, megtanultak az elődök hibáiból.

    Többek között zseniális leleménnyel létrehoztak egy olyan politikai rendszert, amelyben az egyénnel sikerült szinte teljes mértékben elhitetni azt az illúziót, hogy az egy szavazatnyi joga és ereje képessé és alkalmassá teszi a hatalom ilyen mérté-kű birtoklására, befolyásolására.
Komolyság tekintetében ez az elképzelés jól elfér majd a jövő könyvtáraiban Andersen, és Huckleberry Finn, esetleg a köznépi Paradicsom vagy kommunizmus elképzeléséről szóló könyvek között.
    A lényeget tekintve a fenti módszerekkel a hatalom mára kikapcsolta a mindig rizikófaktorként létező tömeget a számára veszélyt jelentő térből.
A két pólusúra redukált pártokrácia tovább növeli a tömeg illúzióját és tovább egyszerűsíti a totális hatalom fenntartásának feladatát.

Értelmiség és szakmunkás
    Ám ezzel még nem teljes Chipolla nagy varázslata. A közönség soraiban ugyanis mindig vannak éleslátóak, gondolkodni próbáló egyedek, akik megpróbálnak a nyulat rejtő kalap mögé nézni. E kissé banális hasonlat alatt a mindenkori értelmiségi elitet értem.
    A történelem során mindig az igazságosságot, közérdeket felismerő értelmiség adta meg a vezérfonalat, a cselekvés irányát az úgynevezett nép számára.
Ma ilyen értelmiségünk sincs. Egyrészt azért, mert már régen nem értelmiséget termel az oktatási rendszer. Diplomás szakmunkásokat, szakembereket, szakbarbárokat képeznek – állítólag a kor igényeihez igazodva – évtizedek óta.
    Másrészt: ne legyenek illúzióink e réteggel kapcsolatban sem. Ha választani kell az igazság, bátorság és az egzisztenciaféltés, érvényesülés között, zömük habozás nélkül az utóbbit választja.
    Harmadsorban: a hatalom kezében van minden eszköz, amely az önálló gondolkodási lehetőséggel, képességgel és szándékkal rendelkezőket vagy beállítja a sorba, vagy – rejtettebb eszközökkel - épp olyan mellőzöttséget garantál számukra, mint a szocializmus három „T” politikája.
    A még – ha oly szerényen is – de lehetőséggel rendelkező rendszerkritikus hangok pedig – ha józanul, a csillagszoró-káprázattól megtisztított szemmel nézzük -, nem sokkal többek megélhetési csodaváróknál és igehirdetőknél. Mert a több-kevesebb bátorsággal megfogalmazott bírálatuk nem több egyszerű diagnózisnál. És mennyit ér az az orvos, aki bármilyen pontosan is határozza meg a betegséget, semmit nem tesz a beteg felépülése érdekében?

 Homo sapiens – Homo (h)AI
         És ezzel vége a százezer éves drámának, amelynek főszerepét a „homo sapiens” alakította. Nem azért van vége, mert kihal, kivész, elpusztul a „gondolkodó ember”. Bár ez sem kizárt.

Azért van vége, mert ami ezután jön, az alapvetően, fiziológiailag, biológiailag, szellemileg és lelkileg alapvetően különbözni fog a „homo sapienstől”.
Akinek gyerekkorban lekötözik bal kezét hosszú évekre, majd leveszik a kötést, nem tudja használni az addig lekötött kart, mert az nem fejlődött, nem volt használatban, elsatnyult.
Akit generációkra megszabadítanak a kreatív gondolkodás szükségességétől, annak ezen agyi funkciói le fognak épülni.
Ez a folyamat, épp úgy, mint a géntechnológiának a természet rendjébe történő, abnormális beavatkozásai mára már tapintható formában kirajzolódnak.
Úgyszintén a homo sapiens faji specifikumainak befolyásolása, megváltoztatása zajlik a nemek tekintetében.
         Ami ennek a folyamatnak a végén lesz, azt az ezer, vagy tízezer év múlva kutató tudós nem homo sapiensnek fogja nevezni. Lehet, hogy ez lesz az áhitott mesterséges inteligencia kora. Amit azonban nem a robotizálás fejlődésével, hanem az emberi agy leépítésével ér el a világ.

A nikotintól a covidig
         Hogy tízezer év múlva mi lesz ennek az új világnak a neve: nem tudjuk.         Lassan azt sem tudjuk, mi lesz holnap.
         Zajlik a harmadik évezred eleji nagy, maszkabál. És nem az a kérdés, hogy létezik-e, vagy sem a „mumus”, nem az a kérdés, a természet „alkotta”, vagy valami sátáni eleme. Ezekre a kérdésekre ugyanis nem tudunk, nem tudhatunk objektív választ adni, tehát: meg kell kerülni őket.

         Ami biztosnak látszik: miközben a Voyager lassan elhagyja a Naprendszert, a kínaiak embert készülnek küldeni a Marsra, a tudomány nem tud több mint egy éve konzekvens, érthető magyarázatot adni a dolgokra. A hatalom dilettáns, kapkodó intézkedései pedig egészen más okkal és céllal zajló folyamatot engednek fölsejleni.
         Mi ez a maszkabál? Nem tudjuk. Nem tudjuk azt sem, mi céllal?
Az azonban tudható, hogy nem most kezdődött. Hogy mikor is?
Akkor, amikor évtizeddel ezelőtt az egészséges életmódra hivatkozva lenyomták a társadalom torkán a dohányzás korlátozásáról szóló törvényt. Természetesen nem  azt állítom, hogy nem káros a nikotin. Persze, hogy káros.
Ám akkoriban, sok éves, sulykoló reklámkampány után sikerült közvélekedéssé tenni, hogy az egészségre és a társadalomra a legnagyobb veszélyt a dohányosok hordozzák, ezért a hatvan százaléknyi nemdohányos egyetértésére számítva 40 százaléknyi dohányost hoztak, kényszerítettek olyan diszkriminatív helyzetbe, ami az egyéni szabadság és méltósághoz való jogot az ő számukra sárba taposta. Tapossa ma is. És nem volt a negyven százalékban lázadási, ellentmondási akarat. És nem volt a hatvan százalékban szolidaritási érzés. Mert az alapvető jog már föl sem merült senkiben, elnyomta, fölülírta a nevetséges, egészség-megőrző köntösbe burkolt demagógia.
Holott a XX-XXI.század emberi világa legkevésbé a nikotintól beteg.
    Ez volt az első teszt. Most itt van a második. Ennek sem kétséges a végeredménye.
Ennek a kísérletnek a végén megvalósul az Éden. Ahogy Stanislaw Lem megírta.

    A régiek bölcsek voltak. Csak érteni kell őket.
Anonymusnál a vezérek nem örök időkre kötöttek szövetséget, csak a végső nemzedékig.
És itt vagyunk ma, mi, az ezer éves értékrend szerint – többnyire ötven fölött - még élő kárpát-medencei homo sapiensek. A végső nemzedék. 
Mulasztásainkért, balgaságainkért Isten legyen a következőkhöz irgalmas!

 

Könyvjelző