Mondom néktek, választanotok kell, itt és most. Eljöttek azok az idők, amikor mindenkinek választania kell. Senki nem maradhat ki, senki nem ússza meg. Nem lehet semleges maradni, nem lehet kívül állni, ártatlanul szemlélve a történéseket.

Most már csak két út van, az emberi méltóság (szabadság), vagy a diktatúra (rabság) útja. A fény, vagy a sötétség útja. A lét, vagy a silány túlélés útja. A szellem, az igazi rendeltetés, a sors – vagy az elenyészés. A káprázat édes fürdővizét lassan leeresztik. Minden esemény fel szeretné nyitni a szemünket. A világ változása sürgeti a szellemi igények megvalósulását. Nem az a kérdés, hogy túléljük-e, az a kérdés, hogy emberek maradunk-e. Véget értek azok az idők, amikor a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Véget ért a langyos, szép idézetek és az üres ámenek kora.

Az ember szellemi lény. Mint szellemi lénynek, Isten adta joga a szabad gondolkodás, véleménynyilvánítás, ugyanakkor felelőssége is szabadnak lenni és véleményt nyilvánítani. Itt az ideje felelősséget vállalni a gondolat, szó és tett egységéért. Itt az ideje igazi felelősséget vállalni szellemi mivoltunkért. Itt az idő felemelkedni oda, ahová rég fel kellett volna.

A helyzet kiéleződött, s mert hosszú évek során elmulasztottuk a Válaszút ikonját megélni, és a helyes utat választani, most a Torony összeomlik. Felébredünk, vagy sem.

Az élet árán is: szolgálni a szabadságot, morált, szellemet, éberséget, létet, vagy: a túlélésért fejet hajtani. Mert mindenki vétkes, az is, aki az új kommunizmust hevesen propagálja, de az is, aki homokba dugja a fejét, és nem érdekli, mi történik. Akkor sem emeli ki a fejét a homokból, mikor embertársait viszik a máglyára. Összeszorított foggal reménykedik: csak ő megússza. Ő mindig is ezt tette.

Nincs aki megmentsen. Magunkat kell megmentenünk, és ehhez elég egy-két jó barát, vagy ismerős, akivel kis közösségbe léphetünk. De ha nincs, az se baj, bennünk van az egész világegyetem. Az emberek által választott politikusok megmutatták kit szolgálnak. Évek óta azt teszik, amire nem kaptak tőlünk engedélyt: nekünk ártó rendelkezéseket hoznak, a pénzünket költik magán célokra, és hazudoznak. Rég elvesztették azt a funkciójukat, hogy minket képviselnek, ma már mi vagyunk azért, hogy ők kényelemben éljenek, és minden élvezetüket kielégítsék. A szakemberek megmutatták, hogy kik ők: a rendszer hangszórói, nem gondolkodó emberek. Nincs már tudomány, nem elérhető, helyette véleménydiktatúra van. Az igazság ma pénz kérdése: a tehetősnek van igaza. A régi kommunisták felébredtek, és kiszálltak a sírból, mint az élő halottak, és mormolják az új diktatúra vezérszavait. Emlékezzetek ezekre az emberekre, ha eljön a végítélet. Mert ők lesznek egyszerre a legnagyobb szabadságharcosok, mert ők mindig oda fordulnak, ahol hasznot szimatolnak. Ők akkor is ott lesznek elől, és mutatják, merre van az előre.

Ne engedjük, hogy megtörjenek, emlékezzünk arra, hogy minden propaganda, és semmi sem igaz. Akkor sem, ha a rendszer hű kommunistái és pártkatonái ezt egyszerre szajkózzák.

Az emberiség teljesen beleragadt a rendszerbe, megvakult, elaludt, elvesztette ítélőképességét. Amikor azonban a Torony végleg összedől, mindenkinek fel kell ébrednie. Az álarcok lehullanak, és meglátjuk igazi önvalónk. Fájdalmas kiesni a szerepekből, rájönni, mi hazugság és álarc halmozódott fel, mi téveszme és hamis világkép, de a dolgoknak meg kell történnie.

Legyetek akkor ti a fény, legyünk mind a fény, amely utat mutat a sötétben. Ti, akik éberek voltatok, és mindig tudtátok, és felkészültetek, és megnyugodtatok.

Mondom nektek, egyre több új kommunista száll ki a sírból, egyre erőszakosabban és egyre nagyobb haraggal hirdetik majd a rendszert. És egyre több ember homokba dugja a fejét, és reménykedik, hogy ő megússza.

Emlékezzetek arra, hogy választásotok végleges. A fényt, vagy a sötétséget szolgáljátok, ez a választás tétje. Már nincs köztes út, harmadik lehetőség. A döntés és választás elmulasztása: a sötétség választása. Aki befogja a füleit, hogy ne halljon, aki befogja a szemeit, hogy ne lásson, az fogja be a száját is, hogy ne beszéljen.

Tudjuk, hogy ez a Földet ki-rabló, szellemet eláruló létforma nem tartható fenn míg a világ. Az Isten elárulására berendezkedett civilizáció véget fog érni – még akkor is, ha további száz évet tart az agóniája. És itt nem feltétlen a vallások Istenére gondolok: arra gondolok, ami emberi bennünk. Amely okból és amiért itt vagyunk.

Legyünk a lámpás fénye, vagy legyünk a sötétség szolgálója, de döntenünk kell. Most.

János-Széll István
Forrás:janosszell.net