Hol szabadság van,
ott szabadság van,
nemcsak a közértekben,
nemcsak az áruházban,
nemcsak a szabadon
álmodott vágy-világban,
nemcsak a kimondott szóban,
s abban a fájdalmat éneklő dalban,
mely gyönge vigasz a csöndben,
és kevés, hogy könnyed letöröljem,
ott szabadság van, nemcsak a gondolatban,
nemcsak a kilóra vásárolt kólás-dobozokban,
nemcsak a fényben, melyben az esték úsznak,
s a mámor szegődik melléd kalauznak,
a sortűzként csattanó hírözönben,
hogy megtudd, kik és hol öldökölnek,
és esténként, mikor a kérdést hallod,
és öntudattal, szabadon bevallod,
hogy választottál óvszert és mosóport,
s a képernyőt betöltő mosolyból
érzed a rajtad áradó teljességet,
elhiszed mindazt a jót és szépet,
mely szabadon átmossa agyad,
míg felszabadul kötéseiből az anyag,
évszázadok hullanak szerteszét,
rád fröccsen - nem vér - csak ürülék,
ott szabadság van a reggelekben,
az utolsó gyöngéd ölelésben,
ahogy útjára bocsájtod párod
s egy nappal gazdagabban haza várod,
ott szabadság van a szerelemben,
az újrarácsozott végtelenben,
szabad már elhagyni Hitet és Hazát,
vonyítani a szabadság himnuszát,
szabad az árulás, a cella is szabad,
hogy kint, vagy bent vagy-e
lényegtelen apróság marad,
ott szabadság van a bűnben, rosszban,
a mindent átható pénzéhes Gonoszban,
szabad az ország, odahányt préda,
bűzös karvalykezek szabad martaléka,
szabad szabadnak hinned a rabot,
s a földből birtokolni azt a kis darabot,
amely éltet és eltakar,
mert élned itt alig, de halnod már szabad,
míg egyszer eljön a reggel
lefüggönyzött félelemmel,
embernyi utad újrajárod,
- magadban hordva a zsarnokságot.