Teljes anyag itt.
Kétségkívül kevesen olvassák végig a hosszú, "Nemzetközi szerződés a világjárványok megelőzéséről és a világjárványokra való felkészültségről" című tervezetet. Ráadásul nem elég elolvasni, mert csak sorok között találod meg a célt, amit az egészségvédelem mögött takargatnak. Még.
Álltam ma reggel a sorban a pénztár előtt. Ilyenkor mindenki siet, mérgelődik, ha a sort elöl feltartja valaki.
Harminc körüli fiatal hölgy veszi elő pénztárcáját, hogy rendezze a számlát. A tárca kiesik a kezéből, kihull belőle a földre a 32 lapos magyar kártyával vetekedő mennyiségű plasztik kártya: Visa, MasterCard, MOL-hűség, Sensiblue, ilyen vásárlói, olyan klubtagsági...
Összeszedi, majd valamelyikkel fizet.
Még hárman állnak előttem. Kettő 30-40 körüli és egy diák. Mind kártyával fizet. Ez már természetes. Erre szocializálódtak.
Mert kényelmes, gyors és biztonságos.
Ők már nem érzik, nem értik a WHO-terv mögött lapuló sátánt.
És ma már ők a többség. S ezt a WHO is tudja.
Hisz csak az egészéségük érdekében történik mindez.
A mellettem lévő sorban idős nénike kuporgatja a banikat.
A hajdan szépasszony bűbájos nézése ma szürke, megkopott, tanácstalan, lemondó és fáradt, és beletörődött.
Már csak egyetlen szép dolog van, amire vár.
Mint sokan, 50 fölött.
/Bezerédi László