Karpatria
2022. 10. 01.
Súlyos csapás Ukrajnának!

Jelenleg nincs helyük a NATO-ban.

2022. 09. 30.
Nem akarunk számok lenni, emberi lények vagyunk!

Megtámadták az identitásunkat, családi, vallási értékeinket és a nemzeti szuverenitásunkat! Meg fogjuk védeni az emberi értékeket!

2022. 09. 30.
Ennyit ér Brüsszelnek a demokrácia...

Ennyire tartják tiszteletben a választók akaratát…

2022. 09. 30.
Az orosz olajárplafon bevezetése halálos csapás lesz a Nyugatnak

A nyugati országok által az orosz olajra vonatkozó árplafon előírása “végső halálos csapássá” válhat, 

2022. 09. 30.
Brüsszel: kötelező energiafogyasztásb és az energiatermelő cégek bevételeinek korlátozása

A vártnál lényegesen gyorsabban jutottak politikai megállapodásra az energiaügyi miniszterek, akik rendkívüli tanácskozáson vesznek részt Brüsszelben annak érdekében, hogy az energiaárak csökkentése érdekében döntést hozzanak.

2022. 09. 30.
CNN: a Pentagon létrehozza az Ukrajna-parancsnokságot

A Pentagon egy új katonai parancsnokság létrehozásán dolgozik, amely az ukrán katonák felfegyverzésével és kiképzésével foglalkozik

2022. 09. 30.
A hazaárulásról, annak folytatódó formájában

Mindenesetre, amikor ránéznek a számláikra, és látják, hogy milyen horribilis árakat fizetnek a hidegért az otthonaikban, tudniuk kell, ki a hibás: nem, nem Putyin..!
A globalizmus internacionalista, kiszolgáló kormánya Romániában is dolgozik.

2022. 09. 30.
A világelit harca a Föld irányításáért
2022. 09. 30.
Az Északi-tengeren a robbantás közelében megtalálták Navalnij alsógatyáját!

Aki normális, az agyonröhögheti magát a "fősodrú", azaz kormányhű (NATO-hű, Amerika-hű, E.U.-hű) sajtó magyarázkodásán.

2022. 09. 29.
Már csak Magyarországra érkezik orosz gáz az Unióban

És ez nagy valószínűséggel minimum az év végéig így is marad.

2022. 09. 29.
Van élet a halál után? Egy rendhagyó interjú

Amelyben szó lesz életről és halálról, éberségről és szeretetről, vallásról és tudományról.

2022. 09. 29.
Nincs olyan, hogy korlátozott nukleáris konfliktus

Moszkva nem fenyeget senkit, de ha rákényszerítik az atomfegyverek használatára, Washington nem bújhat el az óceán mögé – mondja Anatolij Antonov

Ha ló nincs, jó a szamár is? – Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország visszatéréséről a visegrádi együttműködéshez
Olvasási idő: körülbelül 11 perc

A Lengyelország- és Olaszország-szakértő ugyanakkor hozzátette: a lengyel kormánypárt „mozgása” a helyreállítási alappal kapcsolatban az elmúlt időszakban taktikai jellegűnek tűnt, arról pedig előbb-utóbb kiderül, hogy kevésbé kifizetődő, mint kitartani a stratégiai irányok és partnerek mellett, mint amilyen Magyarország.

Ha ló nincs, jó a szamár is? – Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország visszatéréséről a visegrádi együttműködéshez

A szakértő arról is beszélt: véleménye szerint a magyar–lengyel kapcsolatokban olyan új időszak veheti kezdetét, amely bizonyos szempontból veszít abból a romantikájából, hogy ez a két ország magára van hagyva és csak egymásra számíthat. Ugyanakkor hangsúlyozta: az elmúlt időszak világossá tette a lengyelek számára, hogy nagyon meg kell becsülniük a stratégiai partnereket, mert az összefogás már eddig is olyan komoly politikai eredményeket könyvelhetett el, mint például Frans Timmermans EB-elnökké választásának megakadályozása, de ilyen a bevándorlás kérdése is.

Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország- és Olaszország-szakértőt, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatóját a lengyelországi Karpaczban rendezett 31. Nemzetközi Gazdasági Fórumot követően kérdeztük, elsősorban arról: megfigyelhető-e bármilyen változás Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök azon kijelentését követően, hogy a lengyelek kvázi visszatérnek a visegrádi együttműködéshez; készül-e mesterterv a Brüsszellel szembeni közös fellépéshez; illetve, hogy mennyire igazak azok a vádak, hogy a lengyeleket a gazdasági érdekeik vezették vissza a Visegrádi Négyekhez.

Elsőként is próbáljuk Morawiecki szempontjából értelmezni a kijelentést, hogy Lengyelország visszatér a Visegrádi Együttműködés kebelére. Ezzel kvázi elismerte, hogy Lengyelország eltávolodott Magyarországtól?

A lengyel miniszterelnök kijelentése mögött valóban van egy olyan jelentéshorizont, hogy azt az érzékelhető távolságtartást, amely február 24-e, az orosz–ukrán háború megindulása után fellépett, revideálta a lengyel kormány. Fontos hangsúlyozni, hogy egy másik interjúban Morawiecki kiemelte: közel sem gyengült annyira a magyar–lengyel együttműködés, mint azt sokan érzékelték, vagy ahogyan azt a média egy jelentős része sugallta. Az a negatív benyomás, amely akár a lengyel, akár a magyar közvéleményben, közéleti szereplőkben kialakult, csak részben köszönhető az orosz–ukrán háború kapcsán elérendő békére vonatkozó nézetkülönbségnek; sokkal hangsúlyosabb volt a viszony megromlásában egy nagyon tudatos dezinformációs kampány a globlista média részéről.

Ezt a kijelentést sokan visszatáncolásnak nevezték, mivel Lengyelország sikertelenül lobbizott az Európai Bizottságnál a helyreállítási alappal kapcsolatban…

Először is óvatosan fogalmaznék: pálfordulásnak semmiképp sem nevezném, hiszen mára a közvélemény számára is egyre világosabb, hogy nem volt akkora eltávolodás, amekkorának azt a sajtó egy része láttatni igyekezte. Morawiecki most nyitottabbnak mutatkozik arra az együttműködési felfogásra, amely egyébként mindig is a visegrádi együttműködés erejét adta, miszerint keressük azokat a pontokat, ahol egyetértünk, és azokban lépjünk fel közösen. Ahol a két ország nem ért egyet, ott el kell fogadni a nézetkülönbséget. Ez azért komoly változás a lengyel politikában, hiszen tavasszal azt lehetett érzékelni, Magyarország megértést tanúsított, amikor Lengyelország belevetette magát Ukrajna minden formában történő támogatásába, a lengyelek ellenben értetlenül fogadták, hogy Magyarország számára a béke előmozdítása áll a középpontban. Morawiecki nyilatkozata azt jelenti, hogy Lengyelország megértette és talán elfogadja ezt a felfogásbeli különbséget, így most következhet az egyetértés az egyet nem értésben időszaka.

Tehát a kijelentést nem befolyásolta a lengyel kormány brüsszeli Canossa-járása?

Morawiecki is megkapta egyébként ezt a kérdést egy interjúban, és határozottan cáfolta. Úgy vélem, nem arról van szó, hogy a „ló nincs, jó a szamár” effektus érvényesülne a lengyel külpolitikában. Azt mindenesetre a számukra is világossá tehették az elmúlt hónapok, hogy nagyon meg kell becsülniük azokat partnereket, akikkel a stratégiai jelentőségű kérdésekben együtt tudnak működni. Lengyelország számára ilyen fontos politikai témák a nemzeti szuverenitás, a jogállamiság, az identitás, az illegális bevándorlás elutasítása, amelyekben erős a közép-európai összetartás. A lengyelekben is megerősödhetett, hogy a stratégiai együttműködések kincset érnek, különösen akkor, hogyha a nemzetekre felépülő Európai Uniót vizionáló országok kormányairól beszélünk, amelyek jelenleg kevesebben vannak Európában, mint a globalizáló felfogást képviselők. Az ugyanakkor megjegyezhető, hogy a lengyel kormánypárt mozgása a helyreállítási alappal kapcsolatban egy kicsit taktikai jellegűnek tűnt. A taktikázásról pedig előbb-utóbb legtöbbször kiderül, hogy sokkal kevésbé kifizetődő, mint kitartani a stratégiai irányok mellett.

Voltak olyan hangok a helyreállítási alappal kapcsolatban, hogy Brüsszel hozzáállásából egyetlen fontos megállapítás vonható le: legyen bármilyen jobboldali kormánya Lengyelországnak, az a brüsszeli bürokratáknak, vezetőknek sosem lesz szimpatikus, tegyenek is bármilyen engedményt a lengyelek.

Ezt a megállapítást két hiteles forrás, Andrzej Duda államfő és Jarosław Kaczyński, a legnagyobb kormányzó párt, a Jog és Igazságosság párt elnöke is alátámasztotta a brüsszeli tárgyalásokkal összefüggésben. Andrzej Duda a nyár közepén még csak utalt arra, hogy ha nem fognak megérkezni a források, akkor a Bizottság nem tartotta magát a megállapodáshoz. Augusztusban már ezt nyíltan ki is fejezte egy rádióinterjúban. Kaczyński, a legnagyobb kormánypárt elnöke pedig arról beszélt: olyan szintű kompromisszumkészségről tett tanúbizonyságot Lengyelország, amelynél tovább lehetetlen hátrálni, mert az már Lengyelország szuverenitását is veszélyeztetné. Az, hogy mennyire nem egyforma mércével mérik Brüsszelben a globalista pártok képviselőit a szuverenistákkal szemben, kitűnő példa, ahogy Ursula von der Leyen a rotterdami EPP-kongresszuson azzal zárta beszédét, hogy Donald Tuskkal, a lengyel kormánypártot éjt nappallá téve támadó Polgári Platform vezetőjével jövőre már, mint miniszterelnökkel találkoznak. Hogyha egy ilyen kijelentést tesz ország-világ előtt a Bizottság elnöke, akkor legalábbis kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, az Európai Bizottság egyenlő mércével tekint-e minden kormányra, legyen az bármilyen színű is.

A konferencia nyomán készül-e valami mesterterv a közös fellépésre Brüsszellel szemben?

Brüsszelel kapcsolatban mind a két ország továbbra is a megegyezést keresi. A karpaczi konferencián érzékelhető volt, hogy van súlya Morawiecki szavainak. Mindezzel együtt azért meg kell várni, hogy pontosan mire utalt a lengyel kormányfő, amikor egy újfajta platform létrehozásáról beszélt. A visegrádi együttműködés mesterterve az, hogy nincs szükség mestertervre, közös pontokat kell meghatározni, és azokat közösen képviselni, hiszen, láthatóan hatalmas erők mozdulnak meg azért, hogy egymás ellen kijátsszák a visegrádi országokat. Nem szabad elfelejteni, hogy ez az összefogás olyan komoly politikai eredményeket is elkönyvelhet, mint Frans Timmermans EB-elnökké választásának megakadályozása, de ilyen a bevándorlás kérdése is. Ha közösen lépnek föl, hallatszik a szava a közép-európai országoknak. Az ugyanakkor már kérdés, hogy a helyreállítási alappal összefüggésben milyen együttműködést alakíthat ki Lengyelország és Magyarország, mivel eltérő fázisokban vannak a tárgyalások.

Hol történhet akkor előrelépés az együttműködésben?

Általánosságban vélem úgy, hogy elkövetkezhet egy olyan kiegyensúlyozottság a magas szintű magyar–lengyel kapcsolatokban, azaz egy olyan új időszak veheti kezdetét, amely bizonyos szempontból veszít abból a romantikájából, hogy ez a két ország magára van hagyva, és csak egymásra számíthat. Egy ilyen helyzetben ugyanis, amikor ennyire ezt érezhette ez a két ország az elmúlt években, a bizalmatlansági faktor is sokkal nagyobb, hiszen amikor csak egyvalakire számíthatok, akkor automatikusan azt várom, hogy mindenben értsünk egyet. Ezért is fontos egyébként, hogy Svédország után mi fog történni Olaszországban a választásokon, és lesz-e komoly súlyú szuverenista összefogás európai szinten. Ne felejtsük azonban, hogy a magyar–lengyel barátság egy ezeréves, a társadalmaink minden rétegét összekötő barátságra épül. Ez a különleges adottság pedig mindig helyzetben erősíteni fogja a viszonyt.

Forrás:pestisracok.hu

Könyvjelző