A Mandinernek adott interjújában vallott a Fidesszel való 1993-as szakítás valódi okairól, a liberálisoknak a határon túl rekedt magyarokhoz és a szólásszabadsághoz fűződő viszonyáról, a baloldal és a szabadság közötti ellentmondásokról. A Mandiner arról is faggatta, hogy Orbán Viktor milyen szobatársa volt, illetve kettejük közül ki milyen hatással volt a másikra.
– Politizált gyengülő, de igazi diktatúrában. Milyen egy diktatúra? – tette fel a kérdést a Mandiner. Fodor Gábor válaszában kifejtette:
– A baloldalról sokszor elhangzik: diktatúrában élünk. Azért is kiáltanak ki fő ellenségnek, mert mindig elmondom, hogy Magyarországon nincs diktatúra. Éltem diktatúrában, pontosan tudom, hogy milyen az. Először is egy diktatúrában nincsenek választások. Másrészt beszélni sem lehetett szabadon, azért állásvesztés, lefokozás, kitaszítottság vagy súlyosabb esetben börtön is járhatott. Számtalan kérdésben lehet bírálni az Orbán-kormányt, vannak autokratikus vonásai, de a diktatúra vádja nonszensz. Én is bármikor, bárhol elmondhatom a véleményemet, és arra szavazok, akire akarok. A Kádár-rendszerben ilyen nem volt. Van lehetőség leváltani a fideszes vezetőket, és ez történt 2019-ben: számos helyen nyert az ellenzék.
Fodor Gábor és Orbán Viktor szakkollégiumi szobatársak voltak. A Mandinernek Fodor Gábor így emlékezett vissza a miniszterelnökre:
– Csak jót tudok mondani róla. Sokszor próbáltak rákényszeríteni, hogy mondjak róla rosszat, hogy milyen volt a nyolcvanas években, de nem tudok és nem is akarok ilyet kitalálni.
Eleve megvolt benne a képesség, amely alkalmassá teszi arra, hogy az emberek kövessék. Már akkor is volt »húzása« a karakterének. Másfelől nagyon vicces volt, jó humorral és barátként is lehetett rá számítani. Tanultunk is egymástól, én például láttam rajta, hogy jól érzékeli azt, hogy a fontos kérdésekben mi a leegyszerűsített lényeg. Ez egy alapvetően fontos politikai képesség. Neki meg az én kulturális hátterem és a gondolkodásom tetszett, és az ő személyiségformálódásában is megjelentek ezek a hatások. Erős hatással voltunk egymásra.
Az SZDSZ volt elnöke a politikai korrektség manapság jellemző szélsőséges megnyilvánulásairól is kifejtette véleményét:
– A társadalmakban van egy inga, és ez most nagyon kilendült, sőt, akár szélsőséges formákig jut, mint történt például a „cancel culture” esetében. A politikai korrektség ugyanakkor sok pozitívumot adott az embereknek, mert általa megtanítható, hogy a szó veszélyes fegyver. De sajnos igaz, hogy helyenként orwelli, szélsőbalos őrjöngés zajlik a világban, amit én liberálisként elképedve nézek és a leghatározottabban szemben állok vele, mert balról korlátozzák a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságát. Ez ellen egy liberálisnak harcolnia kell. Óriási problémákat látok Nyugat-Európában, a sajtószabadság tekintetében pedig az Egyesült Államokban is aggasztó a helyzet. Elfogadhatatlan, ahogyan Donald Trumpot törölték a Twitterről.
A Mandiner a magyar ellenzék helyzetéről is kérdezte a veterán politikust. Fodor Gábor így felelt:
Katasztrofális helyzetben van a jelenlegi ellenzék. Akik ma a színpadon vannak, azok reménytelenek. Pedig lenne az ellenzéknek tere, de nem az ilyen hőzöngő, gyakran a valóságtól elrugaszkodott, egymással perlekedő felfogásnak.
– Mitől ilyen borzalmas a kapcsolata a balliberális médiával? Harminc éve ön volt a messiás náluk, a tiszta politika szőke hercege, ma pedig kis túlzással maga a sátán – fűzte tovább a témát a Mandiner, mire Fodor Gábor elmondta:
– Azt hiszem, az nem tetszik sokaknak a baloldalon, hogy nem akartam sohasem megfelelni az általuk támasztott elvárásoknak. Nem gondoltam, hogy nekem bele kellene férnem abba a skatulyába, amit nekem szántak. Ráadásul egy liberális mindig eleve gyanús, ezért aztán jön az árulózás menetrendszerűen.
A teljes interjú ITT olvasható el.
