Oroszországnak reguláris csapatai, tankjai, tüzérségi és rakétavetői vannak a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli régiójában, valamint egy raktár 20 tonna lőszerrel. Nagyszámú tartalékos katonája is van az úgynevezett Dnyeszteren túli hadseregből. Olyan katonai potenciál, amelyet Oroszország még nem használt ki a jelenlegi háborúban, és amelyről a chisinaui szakértők nem sejtik, hogy a Moldovai Köztársaságot vagy Ukrajnát fenyegeti-e jobban.
A PressHUB beszélgetést folytatott erről a témáról Ion Leahu politikai elemzővel, a Dnyeszter biztonsági övezetéért felelős Egységes Ellenőrző Bizottság korábbi tagjával.
Előzmények:
A Szovjetunió összeomlott, de Moszkva már évtizedekkel korábban is elhelyezett hosszú távú "bombákat", hogy fenntartsa befolyását a posztszovjet térben – Abházia és Oszétia Grúziában, Hegyi-Karabah Örményország és Azerbajdzsánban; valamint Transznisztria és Gagauzia területén a Moldovai Köztársaságban.
Chisinau 1992 tavaszán megpróbálta visszaszerezni az egész terület feletti ellenőrzést, de az ország keleti részén a Dnyeszteren túli szeparatizmust Oroszország katonailag támogatta a volt Szovjetunió 14. hadseregének hadműveletével.
A tűzszüneti megállapodást ugyanazon év nyarán írta alá az orosz és a moldovai elnök – Borisz Jelcin és Mircea Snegur – a szeparatista vezető, Igor Szmirnov jelenlétében. Oroszországot a Dnyeszteren túli konfliktus rendezésének közvetítésével bízták meg, és katonai békefenntartó missziót indított a Dnyeszteren.
Kialakítottak egy biztonsági zónát, egy 30 km-es demilitarizált sávot a Dnyeszter mentén.
{P2}
PressHUB: Hogyan változott a valóság a Moldovai Köztársaságban a két héttel ezelőttihez képest, amikor Oroszország megkezdte a háborút Ukrajnában?
Ion Leahu: A Moldovai Köztársaságban volt egy másik háború, 1992-ben - a Dnyeszteren túli régió szeparatizmusa ellen. Azóta eltelt egy kis idő, és sokan megfeledkeztek arról a háborúról, sokan nem is tudtak róla semmit, mert később születtek. Eközben Moszkva keményen dolgozott Moldova „agymosásán”.
A szegénység és a korrupció miatt sokan úgy döntöttek ezekben az években, hogy elhagyják a Moldovai Köztársaságot. És főleg az Európa-párti orientációjúak távoztak.
Most, hogy a Maia Sandu elnök vezette jelenlegi hatalom aláírta a Moldovai Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmét, ez merőben ellentétes reakciókat váltott ki az emberekben. Mindez egy olyan országban, amely kereskedelemből, segítségekből és az EU-val fenntartott kapcsolatokból él.
E reakciók magyarázatára el kell mondanunk, hogy a társadalom egy része üdvözölte, hogy a Moldovai Köztársaság vezetése aláírta az EU-tagság iránti kérelmet, mondván, hogy ez történelmi pillanat. Mások azonban azt mondták, hogy Oroszország Ukrajna elleni háborúja kapcsán most nem jött el az ideje, mert így azt kockáztatjuk, hogy felbosszantjuk Oroszországot.
Ez egy nagyon összetett helyzet. Azok, akik hideg fejjel nézik a helyzetet, látják a veszélyt. A moszkvai medve nagyon-nagyon ingerült, és nagyon-nagyon ellenséges. Igen, sokan egyszerűen félnek és rájönnek, hogy az EU-tagság iránti kérelem aláírása radikalizálhatja Moszkva Moldovai Köztársasághoz való viszonyát.
Korábban azt mondta, hogy Oroszországot befolyásoló egyik tényező, amelyen keresztül befolyásolta a közvéleményt a Moldovai Köztársaságban, a média és az információs tényező volt. Mivel magyarázza, hogy az orosz televíziózást eddig nem tiltották be a moldovai hatóságok? Hol húzódik a határ a véleménynyilvánítás szabadsága és a nemzetbiztonsági érdekek között?
A Moldovai Köztársaságban sugárzó összes orosz televízió tevékenysége káros. Ha egy normális, hazafias, demokratikus államunk lenne, amelyben az igazságszolgáltatás a törvénynek megfelelően, és nem más jelzések és érdekek szerint működne, akkor nagyon egyszerű eljárás lett volna - az Audiovizuális Tanácsnak értesítenie kellett volna a bíróságokat a jogsértésekről.
De nálunk minden fordítva van. Az Audiovizuális Tanács politikailag mindig is alárendeltje volt a hatalmon lévő oroszbarát vagy oligarchikus erőknek, amelyek nemcsak hogy nem akarták eltávolítani az orosz televíziót a Moldovai Köztársaság médiateréből, de még üzletet is folytattak vele.
Idővel pedig kialakult a lakosság nagy százaléka, amely magába szívta ezt a fajta információt, amely az orosz médiatérhez szeretne kapcsolódni. Ez pedig a lakosság megosztásának újabb kritériuma lett.
Leahu úr, február 24-én reggel, amikor a híreket olvastuk, sokan a Dnyeszteren túli régióra gondoltunk, és a Tiraszpolban állomásozó orosz csapatok által jelentett veszélyekre. Az orosz tankok körülbelül 50 kilométerre vannak Chisinautól. Lát-e veszélyeket a Dnyeszter bal partjáról a következő időszakban?
Először is, nem messze a határtól, a moldovai-ukrán határ Dnyeszteren túli szakaszán ukrán csapatok állnak. Másodszor pedig az orosz csapatok, a tengerészgyalogosok, amelyeknek Odesszában kellett partra szállniuk, még nem érkeztek meg. Vagyis a Dnyeszteren túli orosz csapatok nem rendelkeznek azzal a támogatással, amelyre támaszkodnak.
De fel kell készülnünk: abban az esetben, ha Odesszában partra teszik a tengerészgyalogságot, a Dnyeszteren túli orosz csapatoknak is küldetése lesz.
Azt nem tudom biztosan megmondani, hogy ez a küldetés milyen irányban fog hatni, az Odessza régióban telepített ukrán csapatokra, vagy nyugatra, Kisinyovba irányába.
Mennyire észszerű és logikus Ukrajna döntése, hogy lezárja a határt a Dnyeszteren túli szakaszon és felrobbantja a Cuciurgan vasúti hidat?
A jelenlegi helyzetben, amikor fennáll az ellentámadás veszélye, Ukrajna elővigyázatossági intézkedéseket hozott. A GORT (Orosz csapatok különítménye) körülbelül 2000 főből áll, a Dnyeszteren túliak még legalább 5000 katonát tudnak rendelkezésükre bocsátani. Emellett a Dnyeszteren túli régióban további legalább 15 000 tartalékos katonát toborozhatnak. Vagyis 20-25 ezer fős, jól felfegyverzett és jól felszerelt emberből álló kontingenst lehetne mozgósítani a térségben. Ukrajna egyszerűen köteles figyelembe venni ezt a hadsereget, és mindent megtenni annak érdekében, hogy mozgásképtelenné tegye.
A cobasnai orosz lőszerraktár, amely állítólag 20 000 tonna lőszert tartalmaz, veszélyt jelent - fegyverforrásként vagy robbanásveszélyként?
A Cobasna raktár mindenekelőtt fegyverforrásként jelent veszélyt mind nekünk, mind az ukránoknak. Megbízható források szerint nagyszámú kézi- és könnyűfegyvert tárolnak ott. Az a 15-17 ezer tartalékos, aki Transznisztriából behívható lenne, teljesen felfegyverkezhető az ottani fegyverekkel.
Ezenkívül több ezer tonna robbanóanyagot tárolnak ott - tüzérségi lövedékeket és gyalogsági aknákat. Ha valami történne, és ez a raktár a levegőben repülne, az pusztító lenne Ukrajnára és a Moldovai Köztársaságra nézve is.
A Dnyeszteren túliaknak most annyi töltényük van, hogy a térségben a katonák heti rendszerességgel lőgyakorlatokat tarthatnak. Összehasonlításképpen elmondhatom, hogy a Moldovai Köztársaság Nemzeti Hadseregének katonái az egyéves katonai szolgálat során 4-5 alkalommal lőnek célba.
Milyen haditechnikával és felszereléssel rendelkeznek még a Dnyeszteren túliak? Katonai szakértők szerint az ottani félkatonai alakulatok jobban felszereltek, mint a Moldovai Köztársaság Nemzeti Hadserege, de a nyilvánosságnak gyakorlatilag nincs igaz információja a szeparatista térség katonai erőinek felszereltségéről.
Amit biztosan tudni, az az, hogy a Dnyeszteren túliaknak legalább 18 harckocsijuk van, T-55-ös és T-72-es. Viszonylag modern harckocsikról van szó, korabeli védelmi rendszerekkel felszereltek, javítva vannak, jó műszaki állapotúak és harcra készek.
Ezenkívül folyamatosan manővereket és kiképzéseket tartanak a harckocsizók számára - nemcsak a Dnyeszteren túli csapatok, hanem az orosz csapatok munkacsoportja számára is. Itt van egy nagyon érdekes szempont. A GOTR évente részt vesz egy tanktriatlon versenyen - egy olyan versenyen, ahol felmérik a tank vezetésének, a lövészet és az akadályok leküzdésének képességeit.
A hadseregben a legénység általában nem használ idegen harckocsit, minden legénységnek saját tankja van. És itt a kérdés - mely tankokkal vesz részt az orosz katonaság ezeken a versenyeken? Ez azt jelentheti, hogy Dnyeszteren túl a Dnyeszteren túli hadsereg által felszerelt 18 harckocsin kívül ismeretlen számú, orosz hadsereg által felszerelt harckocsi található a GOTR-ben.
Ezen kívül a Dnyeszteren túliaknak legalább 40-45 járművük van Grad típusú aknavetővel – ez egy nagyon erős fegyver, olyan fegyver, amilyennel a Moldovai Köztársaság Nemzeti Hadserege nem is rendelkezik.
Vannak még tüzérségi lövegek. Chisinauban is vannak tüzérségi lövegek, de hátrányuk, hogy nincs olyan lenyűgöző mennyiségű lövedékük, mint a Dnyeszteren túliaknak a cobasnai orosz raktárban. Ezek a tartalékok lehetővé teszik számukra, hogy nagyon gyakori hadgyakorlatokat szervezzenek, és ezzel növeljék a katonaság képzettségi szintjét.
Tiraszpolban még volt néhány helikopter, de azok elavultak, és nincsenek elég jó műszaki állapotban ahhoz, hogy biztonságosan repülhessenek.
De hogyan érkeztek ezek a felszerelések és tankok a Dnyeszteren túli régióba, amelyek szerinted meglehetősen modernek, hiszen Chisinau egykor megtiltotta az orosz kontingens rotációját és bármilyen katonai szállítást? A Dnyeszteren túli régiónak a szárazföldön kívül nincs más közlekedési lehetősége – akár a Moldovai Köztársaságon, akár Ukrajnán keresztül.
Itt hangsúlyoznom kell, hogy Ukrajna a függetlenség kezdete óta nagyon engedékeny a Dnyeszteren túli országokkal és Oroszország azon törekvésével kapcsolatban, hogy Ukrajnán keresztül fegyvereket hozzon Moldova Köztársaság szeparatista régiójába. Ukrajna ma már elismeri, hogy 30 éve figyeli, ahogy Oroszország a GOTR-t és a Dnyeszter-menti békefenntartókat a legmodernebb felszerelésekkel látja el. „Ha akkor lezártuk volna ezeket a szállításokat, most nem jöhetne ez a fenyegetés Dnyeszteren túlról” – ismerik el most az ukránok.
Ukrajna csak 2014 után, a Krím annektálása után vezetett be ilyen tilalmat.
Mivel magyarázza azt a tényt, hogy Tiraszpol és az ottani orosz csapatok nem indultak meg Oroszország ukrajnai offenzívájának megindításával?
Ez csak azt jelenti, hogy az ottaniak nem kaptak parancsot Moszkvából. Sem a régiót gazdaságilag és politikailag irányító Sheriff holding, sem a tiraszpoli adminisztráció nem hozhat önálló döntést.
Számunkra jó lenne legalább azt tudni, hogy milyen irányba lesz majd mozgás - keletre, Ukrajnába, vagy nyugatra, vagyis Kisinyov felé.
Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy a moszkvai főnökök nem engedik, hogy nyugodtan üljenek és várják a háború végét. Részt fognak venni a hadműveletekben. Az egyetlen dolog, ami megmenthet minket, az a háború megállítása. Csak akkor mondhatjuk, hogy a veszély elmúlt.
A háború kitörése után Transznisztria megismételte „független államként” való elismerését, amelyet rendszeresen terjeszt. Kell-e aggódnunk e kérés miatt? A hivatalos Chisinau többször is kijelentette, hogy nem lát különösebb megmozdulásokat a szeparatista régióban, és jelenleg nincs veszély a Moldovai Köztársaság többi részére.
Nem szeretnék olyan dolgokat mondani, amelyek ellentmondanak annak, amit a hivatalos Chisinau mond. A hatóságok kötelesek olyan üzenetekkel kommunikálni, amelyek megnyugtatják a lelket.
De ismerve a Dnyeszteren túliak viselkedését, úgy gondolom, hogy tanúi vagyunk a helyzet elmérgesítésére irányuló kísérletnek. És akárcsak Ukrajna, Donyeck és Luhanszk szeparatista régiói esetében.
