Azzal nagyjából mindenki tisztában van, hogy a kelet- és közép-európai térség gyakorlatilag az oroszországi energiahordozó- és nyersanyag-szállítmányoktól függ. Hogy lesz-e gáz, szén és kőolaj, az bizony a háború függvénye is. De sorolhatnánk a nikkelt, a lítiumot, az aranyat és sok egyebet is.
Abban a pillanatban, amint leáll a szállítás, a térség országai gazdaságilag megbénulhatnak.
Több egyéb dimenzió is van, hiszen az elmúlt évtizedekben az is kiderült, hogy Európa és az Európai Unió lakossága öregszik és fogy. A munkaerőpiac is erőteljes változásokon ment keresztül. Először az EU-bővítés után szívta fel a jobb kereseti lehetőség a volt szocialista országok munkavállalóinak egy részét.
Ma odáig jutottunk, hogy már nálunk (Kelet- és Közép- Európában) is komoly hiány van munkavállalókból. Aki kicsit is nyitott füllel jár, hallhatja, hogy bizony a szlovákiai egészségügy tele van ukrán és orosz orvosokkal, nővérekkel. Csak az Ukrán Szociálpolitikai Minisztérium becslése szerint közel 3 000 000 munkavállaló dolgozik az EU országaiban!
A cseh, lengyel és orosz építőiparban, a mezőgazdasági feldolgozásban, az autógyárakban, mindenhol sok-sok ukrán (is) dolgozik. Munkaerőpiaci tranzitországból már mi is fogadóország lettünk. Egy újabb tény, hogy az összeurópai fuvarozásban is sok százezerre becsülik az ukrán gépkocsivezetők számát.
Gondoljunk csak bele, abban a pillanatban, amint kiszáll a piacról több százezer sofőr, hogy omlik össze a kontinens logisztikai rendszere!
Emlékeznek? A Szuezi-csatornán megakadt egy konténerhajó és a „fél világban” megállt a szállítmányozás. A mai háborús konfliktus bizony gazdasági értelemben már most berántotta Európa országait a konfliktusba! Hogy mit hozhat a jövő, azt nehéz megjósolni, ami viszont biztos: az energiaárak újabb emelkedése mellett a nyersanyagárak is jócskán megugorhatnak, a munkaerőpiacon pedig durva űr keletkezhet. Európa, itt az idő felkötni a nadrágot.
Végezetül, az örök érvényű mondat: Si vis pacem, para bellum. Ha békét akarsz, készülj a háborúra!
