A rövid válasz az, hogy revansot akarnak venni az oroszokon. Ez bizonyos szempontból érthető is, hiszen legalább háromszor megtörtént a történelem során, hogy Oroszország/Szovjetunió – mikor, kivel – felosztotta Lengyelországot, így volt olyan történelmi periódus, amikor majd’ kétszáz évig nem létezett olyan, hogy Lengyelország…
Miért? A válasz igen egyszerű; Lengyelország két politikai szövetség tagja, és egy katonai szövetség tagja, ezek a NATO és az EU. Márpedig – tetszik, avagy sem… sokszor nekünk sem tetszik! – ezek a szövetségek nem egyes nemzeti érdekeket szolgálnak, hanem szövetségi érdekeket. Legalábbis papíron… A lényeg azonban, hogy a döntések Washingtonban és/vagy Brüsszelben születnek meg.
Ezúttal szerencsére, ugyanis a lengyelek mind a repülési tilalmi zónát, mind pedig MiG-29-es repülőgépek Ukrajnába szállítását erőlteti, nem törődve azzal, hogy mindkét akció azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a háború kiterjed, és a NATO, valamint Oroszország háborújává eszkalálódik!
A szerencse pedig az, hogy Washington pontosan felmérte ennek veszélyét, és nemet mondott a lengyel kezdeményezésre. Persze ez nem csak józan belátás, hanem ott van mögötte az a sunyi számítás is, hogy az Egyesült Államok és Oroszország háborúját Ukrajna vívja meg az USA helyett, ami mindenképpen ki akar maradni ebből, hiszen pontosan tudja, hogy két atom-hatalom egymás elleni harca könnyen a világ végét jelentheti…
A lengyelek motiváció tehát érthetők, sőt megérthetők, de látni kell, hogy nincs realitása annak, hogy revansot vegyenek az oroszokon. Van ugyanakkor egy ennél talán sokkal érdekesebb aspektusa is a lengyel kezdeményezésre adott Washington reakciónak, ami biztosan eltűnt Pekingben!
Arról van szó, hogy Kína – akivel szintén nagyon nincs jóba az Egyesült Államok az ujgurok körüli vita, valamint a Tajvant érintő vita kapcsán – szintén atomhatalom! Amennyiben tehát Washington érvelése él Oroszország kapcsán, akkor Kína kapcsán is igaznak kell lennie. Legalábbis nincs ok arra, hogy másképp legyen!
Ha tehát adott esetben Kína Tajvanra támadna, akkor az Egyesült Államok nem védené meg katonai erővel? – a kérdés így vetődik fel a kínai vezetés számára.
Ugye, ugye… Véleményünk szerint van az amerikai kommunikációban is egy kis kanyar, de – visszatérve a lengyelekhez – azt kell mondanunk barátainknak, hogy legyenek óvatosabbak, és kicsit reálisabban mérjék fel helyzetüket – különösen a szövetségi elköteleződésüket tekintve!
Ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy marginalizálja őt az Európai Unió után a NATO is.
