Rendben, ezt eddig is tudtuk, a képlet csak annyiban bonyolultabb, hogy a NATO az ukránokkal vívja meg a háborút, de attól még a tények makacs dolgok! Az ukrán fegyverek gyakorlatilag elfogytak, azt az ellenállást pedig, a mit még képes kifejteni az ukrán haderő, a nyugati (értsd: NATO) támogatásnak köszönheti.
Akárhogy is nézzük, ez egy kényelmes álláspont, mert nem a NATO-tagországok fiai vesznek oda a harctéren (kivéve a zsoldosokat…), de azt azért látni kell, hogy a Nyugat sem immunis a háború ellen, mert amikor meghozták a szankciókat – támogatandó Ukrajnát… – saját magukat lőtték lábon.
Valentina Matvijenko, a Szövetségi Tanács elnöke ezt így fogalmazta meg:
„Ha arról beszélünk, ami Ukrajnában történik, akkor nem Ukrajna áll háborúban. Ez a kollektív Nyugat, ez a NATO, amely az ukránokon keresztül háborúzik Oroszországgal. Ezért mindent meg kellett tennünk szuverenitásunk és biztonságunk védelme érdekében.”
Ugye-ugye… Moszkvából másként látni ezt a szituációt is, és – amint azt a háború kitörése előtt számtalanszor jelezték Moszkvából – onnan bizony fenyegetésként élték/élik meg, hogy Ukrajna voltaképpen a NATO trójai falova…
„Oroszország még ma is készen áll a tárgyalásokra, de nem ne csevegni szeretne, ne akar olyan sémát, olyan témákat, amelyek elhúzhatják a tárgyalásokat. Világosan és egyértelműen megfogalmazott feltételeinket el kell fogadni. És ez lesz az alapja a tárgyalásoknak, amelyek során pontosíthatók a részletek.”
Nem az első eset, hogy az oroszok kifejtik;
Részükről közölték a feltételeket, azokkal tisztában van az ukrán fél, így addig, amíg ezeken az alapokon nem indul el tárgyalás, voltaképpen felesleges a szócséplés.
„A feltételeink ismertek. Létfontosságúak, nemcsak Oroszország, hanem általában az európai stabilitás szempontjából is fontosak. De látod, nem engedik, nem parancsolnak. Harcolni kapnak parancsot. És Zelenszkij, tudod, nem fogok hivatkozni más államok vezetőire, mindenki megérti, hogy ez egy báb az Egyesült Államok kezében, hogy ez nem egy ukránbarát elnök, ez egy olyan elnök, aki nem gondoljon országa sorsára, amely már elpusztult és tovább omlik.”
És igen. Ezeket nem ám csak a háborús konfliktus kitörése óta lehet hallani, hanem korábban is nem egyszer elhangzott.
De a Nyugat – hol hitegetéssel, hol ígéretekkel, hol pedig támogatással, vagy netán még fenyegetéssel is! – mindig tovább lökte Ukrajnát a háború felé vezető úton. Nem volt visszafordulás…
„Ha a Nyugat akarta volna, Kijevet tárgyalóasztalhoz ültette volna, és békemegállapodások megkötésére kényszerítette volna őket. Teljesen mások voltak a céljaik, mások a feladataik. És ma már mindenki számára nyilvánvaló. Ennek ellenére Oroszország nem hagyta el a tárgyalásokat, tárgyalásokat kezdtünk Ukrajnával” – jelentette ki Matvienko.
Igen, pontosan az, hogy sohasem hallgatták meg Oroszországot, még jobb esetben is csak úgy tettek, mintha figyelnének, de ez is csak hamis játék volt…
Itthonról haza
