Megy az adok-kapok Ukrajna ürügyén. A NATO és a nyugati média – beleértve Közép-Kelet Európát is – az oroszokat vádolja.
Aki olvas más híreket is, vagy józanul szemléli az elmúlt három évtized eseményeit, láthatja hogy nem minden épp úgy van, ahogy velünk, a lakossággal próbálják elhitetni.
És mindenki a bölcsek kövének birtokosaként hirdeti, győzködi a másikat az épp aktuális direktíva igazságáról.
Utoljára ’81-ben éreztem ilyen hangulatot. Épp a Magyar Honvédség védelmi képességeit erősítettem első 11 hónapnyi hazafias kötelességből, amikor riadóztatták a századot, zászlóaljat, az egész ezredet. Először azt hittük, gyakorlat.
Aztán valaki, valahonnan megtudta, hogy Lengyelországban Jaruzelszki katonai hatalomátvételt hajtott végre, hadiállapotot jelentett be a Szolidaritás miatt.
Ráfagyott a kezünk az AK-k csövére. Ez volt a háború lélektani előszele.
Aztán ’90-ben fellélegeztünk. Az oroszok hazamentek, mi pedig képzeltünk, álmodtunk egy szabad, szép világot. Mert a jenkik jó messze vannak, az Óperencián is túl, a ruszkik meg elvonultak a végtelen sztyeppéktől Szibériáig.
De jó lesz a világ nagyjainak, hogy kettejük között, itt, középen béke van végre és szabadság.
A békében, szabadságban élő népek pedig nem jelentenek veszélyt senkire.
Aztán ömlött, csörgött, gurult a sok színes üveggolyó Nyugatról Keletre, a kápráztatás tüzes víz kábulatba ringatta a népeket, nem is tulajdonított senki nagy fontosságot az első amcsi katonának, NATO bázisoknak.
Hiba volt. A mi hibánk. S ma már, lehet, késő a felismerés.
Mára megszállt ország lettünk újra. Saját rögeszméink, kényelmünk, vélt biztonságunk megszállottjaiként már csak illúziót akarjuk látni, a valóság dermesztő igazsága rettent. Szembe nézni gyávák és erőtlenek és hitetlenek vagyunk vele.
De mi lesz, ha nem csak erődemonstráció a gazdasági és politikai befolyásnövelés érdekében, amit látunk?
Mi lesz, ha valamelyik elmebeteg nacionalista Ukrajnában kiprovokálja a háborút, neki megy Donbasznak? Putyinnak nem sok választása marad.
Mi lesz, ha az ukrán szélsőség, amelyik eddig sem bánt kesztyűs kézzel a kárpátlajai magyarokkal, úgy gondolja, hogy az Orbán-Putyin kapcsolat, Ukrajna NATO tagságának vétója miatt az ottani magyarokon vesz elégtételt?
Mi lesz, ha ez sem elég, provokálni fogják Magyarországot? Magyarország NATO tag. Megvédi-e érdekeinket, magyarjainkat a NATO?
A szomszédban Románia szintén NATO tag. Sőt, Románia nem pusztán tag. Ő lelkes, lojális, szorgalmas, túlteljesítő szolga. Johannis épp főtitkárnak készül.
Ki lehet ebben a helyzetben, aki nekünk szövetséges? Az össz kárpát-medencei magyaroknak?
Megmondom, mi lesz. Az lesz, hogy besorozzák a román hadseregbe a szeredai székely legényeket, elküldik az ukrán-magyar frontvonalra, s ott csőre töltött géppuskával szembe találja magát a Miskolcról, Debrecenből sorozott magyar katonákkal?
Szlovákia, Románia egyértelműen Ukrajnát, pontosabban az USA-t és a NATO-t támogatja. Miért?
Mi érdekük a háborúban, vagy az orosz követelések elutasításában?
Semmi közvetlen érdekük nincs benne.
Csupán annyi, hogy akár háborúval, akár tárgyalásos úton, ha változik a jelenlegi status quo, Kárpátalja területi kérdése marginális a nagyhatalmak, az Orosz Birodalom szempontjából is.
Kárpátalja pedig precedens értékű lehet egy száz éves történet olvasatában.
A lengyelek orosz ellenessége más történelmi okok miatt érthető.
A lengyel-magyar barátság mennyit bír ki?
Ukrajnáról szólnak a napi rémhírek.
A valóságban azonban a rémhírek rólunk szólnak. Ismét.
Valahol már olajozzák a karabélyokat. Mindenhol olajozzák az agyakat.
Ez a háború lélektani előszele.
Csak abban bízhatunk, hogy a helyzet a játszma kitervelői számára is túl bonyolult, túl szövevényesre, átláthatatlanra lett koreografálva a tér, s ebben a zűrzavarban mindenki csak veszíthet.
Hatalomvágyak, világuralmi törekvések, szomszédos viszályok mellett csak el kellene búcsúzni a fegyverektől!
Mi, akik majd megyünk a lövészárkokba, tudjuk. És ha ők nem?
/Bezerédi László
